Az ikervirágú agávé Dél-nyugat Amerikából Mexikó államból származik, ahol egy hegyvidéki 1000-1200 méter magas térszínről származó növény. Itt viszonylag kiegyenlített klímában évi 1000 mm csapadékösszeggel, de hoszzú száraz tavaszi időszakban él legtöbbször sziklás, napsütötte patakpartokon, vagy kevéssé zárt tölgyesek aljnövényzeteként. Mérsékelten fagyérzékeny, -4- - 5 C fokot visel el.
Tőlevélrózsája 60-100 cm magas, vékony üdezölt tövis nélküli levelekből áll, melyek alsó részén a levélsszélről fillamentumok hajlanak vissza, díszítve ezzel a növényt. Ez az agávé egyszer virágzik a növény teljes beérésekor 5-15 éves időszakában. Ezt követően elpusztul. 5-6 cm-es virágait párban hozza, egy nem elágazó virágzati száron. Elvirágzás után az elpusztult tövön fiatal sarjak fejlődhetnek, melyek gyökereztetésével lehet próbálkozni.
A növény igazán szárazságtűrő, az öntözés tekintetében tehát óvatosan kell eljárni. Már az ültetésnél gondolni kell a jó vízáteresztő talajkeverék összeállítására. Sziklakerteknél is érdemes kicserálni a talajt, különösen az agyagos, kötött, nagy víztartó képességű talajféleségektől kell óvjakodni. Az öntözésnél ritkán, de akkor nagyobb vízmennyéséget kell kijuttatni. Az edényben nevelt növények földlabdáját alaposan át kell nedvesíteni, majd hagyni kifolyni belőle a fölösleges mennyiségű vizet.
Nagy hellyel rendelkező gyűjtőknek, ill. különlegességeket kedvelők számára szolter növényként, sziklakertekbe, védett helyeken lévő, növénykazettákba, nagy edényekbe ajánljuk. Mivel azonban nincsenek hegyes tüskéi a levélvégeken, kisebb belvárosi belső kertekbe is ajánljuk, ilyen helyek szinte biztosan nem szenved fagykárt. Legjobban más sziklakerti évelőkkel, vagy apró bőrszerű levelekkel rendelkező egyéb mediterrán növényekkel társítható.