Értelmezés: Páraszegény szennyezett levegőjű területek jellemzően nagyvárosaink forgalmas útjai mellett helyezkednek el ott, ahol a többlakásos társasházakat, és kereskedelmi övezeteket felváltják a családi házas részek. Ezek jellemzően nem túl nagy kertek sok-sok funkcióval berendezve. Több kertstílus is megvalósítható ezekben, de leginkább a formákkal, terekkel játszhatunk, hiszen a kedvezőtlen ökológiai körülmények szűkítik a használható növények körét. Emellett a por, a zaj, a rezgések csillapítására, a levegő szűrésére ilyen helyeken különösen nagy szükség van. A megfelelő növények alkalmazása esetén teljes értékű kerteket tudunk kialakítani. Ne felejtsük, a növények társas lények.
Minél többet telepítünk betartva a megfelelő ültetési távolságokat, annál szebb és, strapabíróbb zöldfelületet kapunk.
Anyaghasználat tekintetében itt az épített környezet jellemző anyaghasználatához kell igazodni. Köveket olyanokat használjunk, mint amiből az épület lábazata van, faburkolatok esetében hagyatkozzunk a mértanias, művi formákra. Ilyen környezetben a beton, a klinker, vagy akár a fém sem idegen. Efféle kertekben nagyobb szerepet kap a telekhatár melletti átlátást gátló, zaj-, és porfelfogást elősegítő növényfal, de fontos a testmozgás számára helyet adó szabad tér is. Számos funkciót kell bezsúfolni kis helyre, melyeket egymástól többé – kevésbé érdemes leválasztani növényzettel, vagy
más művi elemekkel. Mindent összevetve szép kihívás a megfelelő téralakítás megálmodása, de némi kreativitással és gyakorlatiassággal sikerülni fog.
„A kert tehát a telekhatáron belül egy darab táj, de soha sem másolata a természetnek, azon mindig meglátszik az alkotó ember keze munkája. A kert nem dísztárgy, amelyet csak szemlélünk, hanem azért épül, hogy az ember használni tudja. Használni viszont csak akkor lehet, ha megfelelő védelmet nyújt a por vagy a szél ellen, van árnyékos és napos része és eső után is hamar felszárad. Legyen a kert az épület szerves kiegészítője, annak folytatása. A jól megépített kertről azt szoktuk mondani, hogy még egy helységet jelent a lakóház szobái mellett. Ezért az utca felé zárt, azaz takart legyen, hogy a kertben tartózkodók zavartalanul pihenhessenek vagy szórakozhassanak.” (Oláh Sándor – A családi ház kertje)