A napsütötte sziklakertek jellemzően nem terjednek ki egy teljes kert területére, azonban annak legtöbbször kiemelt részeit alkotják. Sokszor csak egy kis szigetként jelennek meg, de nagyobb hatást tudunk elérni akkor, ha át is tudunk sétálni rajtuk, be tudunk menni ezen aszkéta növények közé. A sziklakertek jellemzően kies száraz helyek, így csak a legedzettebb növények tudnak itt megélni. Ezek általában alacsonyak maradnak, talán a törzses pálmaliliomok nőhetnek csak magasabbra. Ennek ellenére számos növény javasolható örökzöldek, lombhullatók, lágyszárúak, félfás törpecserjék egyaránt.
Az alkalmazott kövek formája nagyban függ a sziklakert típusától (tájképi, mértani sziklakertek), de jellemzően nem lekerekített köveket használunk. Ezen felül törekedjünk arra, hogy egyféle kőzetanyagot használjunk csak, abból viszont több frakciót. Igyekezzünk egy-két igazán nagy követ is beszerezni. A sziklakertekben ritkán használunk faanyagot. Azonban ha mégis akkor azt keményfából tegyük, hiszen a kőszemcséket ha a puha fa felszínére kerülnek cipőtalpunkkal könnyen benyomhatjuk a fa anyagába.
Fontos, hogy úgy alakítsuk ki a sziklakerteket, hogy az jól látható legyen, hiszen egy kiemelt látványeleme a kertünknek. Lehessen rajta átmenni, vagy elmenni mellette, elé állva megcsodálni, esetleg elmenni fölötte.
„A kert létesítésével az ember célja minden időben az volt, hogy vele a természet kis részét a lakhelye közelébe vigye, hogy szépségét, hasznát közelről élvezhesse. A sziklakert egy állandóan változó része a kertnek. Ha jól választjuk meg a növényeinket, szinte mindig van miben gyönyörködnünk. A sziklakert a későbbi időszakban már soha nem tett szert olyan népszerűségre, mint a Viktóri-korban (19.század közepe, Viktória királynő kora, aki Nagy-Britannia és Írország királynője 1837-1876 között), de napjainkban divatja visszatérőben van.” (Balázs Péter – Balázs László - A sziklakertek építése)