Sunflower indián banán

A Sunflower indián banán (Asimina triloba 'Sunflower') az egyik legismertebb és legszélesebb körben ültetett nemesített változata az észak-amerikai őshonos papau fának. Ezt a fajtát 1970-ben Milo Gibson fedezte fel vadon a kansasi Chanute közelében, és azóta is az egyik legmegbízhatóbb és legkedveltebb indián banán fajta világszerte. Nevét nem a napraforgóvirágról, hanem kiváló termőképességéről kapta. Ez a lombhullató fa lassú növekedésű, kifejlett magassága eléri a 4-6 métert (ritkán 7 métert), szélessége hasonló, sőt gyakran szélesebb, mint magas, széles kúp alakú, sűrű koronával.

Külső megjelenése és termése

A fa jellegzetesen széles, terebélyes koronát nevel, ami miatt kiváló árnyékadó fa. Levelei nagyon dekoratívak, 15-30 cm hosszúak, lándzsás-elliptikusak, felületük fényes sötétzöld, két sorban, lecsüngően helyezkednek el az ágakon, ami trópusi megjelenést kölcsönöz a fának . Ősszel a levelek csodálatos élénk sárga színben pompáznak . Április-májusban, a lombfakadás idején nyílnak a 2-4 cm átmérőjű, bíbor-barna vagy csokoládébarna színű, 6 szirmú, harang alakú virágok. Bár egyes források szerint a virágok illata kellemetlen (a légybeporzás miatt), a 'Sunflower' virágai enyhén édeskés illatúak, nem tolakodóak.

A 'Sunflower' legnagyobb értéke a bőséges és megbízható terméshozam. A gyümölcsök nagyok, átlagosan 150-250 grammosak (egyes források szerint akár 5,5 uncia, kb. 155 gramm) . Alakjuk hosszúkás-ovális, 7-15 cm hosszúak, héjuk éretten zöldes-sárga. Húsuk sűrű, vajas-krémes állagú, kevés magot tartalmaz (a magtartalom a gyümölcs tömegének kb. 8,6%-a), íze intenzíven édes, trópusi jegyekkel, amely a banán, mangó, ananász és vanília keverékére emlékeztet . A 'Sunflower' egyik különlegessége, hogy a késői érésű fajták közé tartozik – termése szeptember közepétől október elejéig érik, így a szezon végén is friss, trópusi ízeket kínál. A fajta kiválóan szerepelt a Ohio Pawpaw Festival versenyein, ahol 2006-ban és 2010-ben is elnyerte a "Legjobb Gyümölcs" díjat.

Igényei és gondozása

A Sunflower indián banán félárnyékos vagy napos, széltől védett fekvést kedvel. Fiatal korban jól tűri az árnyékot, de napos helyen a termések édesebbek és nagyobbak lesznek – hidegebb nyarú régiókban kifejezetten ajánlott a teljes napfény . Talajban nem túl válogatós, de a mély termőrétegű, tápanyagban gazdag, állandóan enyhén nedves, jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 6,0-7,0) közegben érzi magát legjobban . A pangó vizet és a tartós aszályt nem viseli el. Rendszeres, heti szintű, mélyre hatoló öntözést igényel, különösen a terméskötés és a gyümölcsök fejlődése idején.

Tavasszal érett komposzttal, szerves mulccsal (pl. kéregmulcs) takarjuk a tövét a nedvesség megőrzése és a tápanyag-utánpótlás biztosítása érdekében. A mulcs a sekélyen futó gyökereket is védi a kiszáradástól . Metszést nem igényel, kivéve az elhalt, sérült vagy beteg ágak eltávolítását, ezt kora tavasszal (február végén, március elején) végezzük el.

A beporzás különlegessége

A 'Sunflower' egyik legnagyobb előnye, hogy részben öntermékeny – ez ritkaság az indián banánok között . Ez azt jelenti, hogy egyetlen fa is képes termést hozni, ellentétben a legtöbb más fajtával, amelyekhez feltétlenül szükséges egy beporzó partner. Azonban a tapasztalatok szerint a termés mennyisége és minősége (szemek mérete, alakja) jelentősen javul, ha van egy másik, genetikailag különböző indián banán fajta a közelben (10-15 méteren belül) . Javasolt beporzó partnerek: 'Shenandoah', 'SAB OV', 'Rebecca's Gold', 'Prima' vagy 'Davis'. Ha a természetes beporzás (legyek, bogarak által) nem kielégítő, kézi beporzással is segíthetünk a terméshozamon.

Kártevők és betegségek szempontjából ellenálló, vegyszeres permetezést nem igényel. A magvak és az éretlen gyümölcs fogyasztása gyomorpanaszokat okozhat, ezért csak teljesen érett, puha gyümölcsöt fogyasszunk.

Kertstílus és növénytársítások

A 'Sunflower' indián banán kiválóan illik:

• Természetes és erdei kertekbe: ahol az erdőszéli, aljnövényzeti hangulatot erősíti.

• Gyümölcsösökbe és tanyakertekbe: mint különleges gyümölcsfa.

• Vadkertekbe és őshonos növényes kertekbe: ahol az észak-amerikai flórát mutatják be.

• Nagyobb magánkertekbe, parkokba és arborétumokba: dekoratív lombozatával és termésével.

• Árnyékadó faként teraszok, ülősarkok mellé.

Javasolt növénytársítások:

• Fák és cserjék: somfa (Cornus florida, Cornus mas), közönséges galagonya (Crataegus monogyna), amerikai bangita (Viburnum opulus), mogyoró (Corylus avellana), fekete bodza (Sambucus nigra)

• Évelők és talajtakarók: erdei páfrány (Dryopteris filix-mas), hímzőpáfrány (Athyrium filix-femina), erdei gyöngyvirág (Polygonatum multiflorum), télizöld meténg (Vinca minor), erdei szellőrózsa (Anemone nemorosa)

• Árnyéktűrő évelők: árnyliliom (Hosta), tarka levelű árnyéki árvacsalán (Lamium maculatum), kaukázusi nefelejcs (Brunnera macrophylla)

• Hagymások: hóvirág (Galanthus nivalis), téltemető (Eranthis hyemalis), krókusz (Crocus tommasinianus), tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

A fa tövében hagyjuk a lehullott leveleket, amelyek természetes talajtakaróként szolgálnak, védik a gyökereket a kiszáradástól és a fagytól, valamint folyamatosan pótolják a talaj humusztartalmát.

USDA besorolás: 5-8 (egyes források szerint 4-9)