Dalmát füge

Dalmát füge (Ficus carica Dalmatie) a fügefajták egyik legkedveltebb és legmegbízhatóbb képviselője, amely Dalmácia napfényes partvidékéről érkezett hozzánk. Ez a fajta a délies, egzotikus hangulatot és a rendkívül édes, mézédes termések ízét hozza el a magyar kertekbe is, miközben a vártnál jobban tűri a hűvösebb teleket.

Kifejlett mérete és megjelenése: A dalmát füge közepes termetű, 3-6 méter magas és 3-5 méter széles fa vagy nagy cserje. Koronája terebélyes, ágai szétterülők, a levelek nagyok, jellegzetesen karéjosak, 3-5 lebenyűek, érdes tapintásúak, élénkzöld színűek. A fa különleges megjelenéséhez hozzájárul a sima, ezüstszürke kéreg is. A termések nyár közepétől őszig érnek be, a Dalmatie fajta különösen bőtermő, gyakran két hullámban terem: az első termések június-júliusban, a második (fő) termések augusztus-szeptemberben. A fügék közepesen nagyok vagy nagyok, körte alakúak, héjuk zöldes-sárgás vagy világosbarna, belsejük élénk pirosas-rózsaszín, tele apró, roppanós magokkal. Ízük rendkívül édes, mézes, kellemes fügearomával.

Igényei és gondozási útmutató: A dalmát füge a legszebb terméseit teljes napos, széltől védett, lehetőleg déli vagy délnyugati fekvésben hozza. A meleg, napfényes hely elengedhetetlen a termések beéréséhez. Talajban a jó vízelvezetésű, meszes vagy semleges kémhatású, közepesen tápanyagú talajokat kedveli. A pangó vizet, a túlzottan kötött és a nagyon savanyú talajokat nem tűri. Fiatal korában rendszeres öntözést igényel, különösen a nyári hőségben, mivel a nagy levelek sok vizet párologtatnak. Idősebb korban már jól tűri a rövid aszályt, de a bőséges terméshez érdemes aszályos időszakban pótolni a vizet. Tápanyag-utánpótlásról tavasszal, komposzttal vagy fügeműtrágyával érdemes gondoskodni. Metszése kora tavasszal, a rügyfakadás előtt végezhető: távolítsuk el az elhalt, sérült vagy egymást keresztező ágakat, valamint ritkítsuk meg a túl sűrű koronát. A téli fagyok elleni védelem fontos: a fiatal növényeket érdemes vastag lombtakaróval, szalmával vagy fóliával védeni, a fa törzsét pedig takarni. Konténerben nevelve a fagymentes, hűvös (de nem fűtött) helyen teleltethető.

Kertstílus és növénytársítások: A dalmát füge a mediterrán kertek nélkülözhetetlen eleme, de más stílusokban is megállja a helyét. Mediterrán kertekben a levendula, rozmaring, kakukkfű és olajfa társaságában a délies hangulatot idézi. Déli fekvésű teraszokon és belső udvarokban nagy konténerben nevelve egzotikus dísze lehet a lakás közelének. Házi kertekben és falusi kertekben a gyümölcsös részekben is megfér, különösen déli kitettségben. Kortárs kertekben a letisztult vonalakhoz, beton- és acélelemekhez a nagy, formás levelei izgalmas textúrát adnak.

Változatos növénytársítások:
Mediterrán évelőkkel: A füge tövébe vagy köré ültetett levendula (Lavandula angustifolia), rozmaring (Rosmarinus officinalis), kakukkfű (Thymus vulgaris) és zsálya (Salvia officinalis) nemcsak a mediterrán hangulatot erősíti, de vonzzák a beporzó rovarokat is.
Déli gyümölcsfákkal: Olajfa (Olea europaea), gránátalma (Punica granatum) vagy füge más fajtái mellett ültetve egy igazi déli gyümölcsös hangulatát kelthetjük.
Szőlővel: Déli fekvésű pergolán vagy kerítésen futó szőlő (Vitis vinifera) tökéletes társa lehet a fügének, hasonló igényeik miatt.
Alacsony talajtakarókkal: A füge alá ültetett kakukkfű (Thymus) vagy varjúháj (Sedum) fajták takarják a csupasz talajt, miközben szárazságtűrők és nem versengenek a vízért.
Tavasszal virágzó hagymások: A fa alá ültetett krókuszok (Crocus), nárciszok (Narcissus) vagy tőzikék (Scilla) tavasszal, még a füge lombfakadása előtt vidám színfoltot jelentenek.

A dalmát füge különösen ajánlott azoknak, akik egy igazán ízletes, édes termésű fügét keresnek, és hajlandóak egy kis téli takarást vállalni a délies hangulatért cserébe. Konténerben nevelve akár erkélyen vagy teraszon is tartható. USDA besorolása: 7-10 (téli takarással 6-os zónában is tartható).

Füge, az édenkert gyümölcse. A fügefák komoly titkokat rejtenek, hiszen virágaik soha nem látnak napvilágot. A füge még zöld, termésnek nevezett része igazából virág, pontosabban egy serlegvirágzat. A füge az emberiség egyik legrégebben termesztett növénye. A Jordán-folyó völgyében több mint tízezer éves fügemaradványokra bukkantak, melyeket emberi beavatkozással szaporítottak. Maga a gyümölcs a történelem folyamán mindig is kultikus erejű tápláléknak számított. Egyiptomi sírok falfestményei is ábrázolnak fügeszedőket, Buddha megvilágosodása egy fügefa alatt történt, a hinduk szerint ez maga a ’szent fa’, mellyel az istenek átadták az embereknek a tudást. Platón véleménye szerint a füge az atléták tökéletes tápláléka, így az ókori Athénban talán nem véletlenül volt állami monopólium a kereskedelme, tiltották az exportját, nehogy túl sok jusson belőle az olimpiai ellenfeleiknek. A Szentírásban igaz, a szőlő a leggyakrabban előforduló gyümölcs, de közvetlenül a füge (Ficus carica) követi, melyet több mint hatvan helyen említ a Biblia. De ha a füge maga a virágzat, akkor hol a füge termése? Tehát azt már az elején leszögeztük, hogy a füge egy összetett virágzat, belsejében sok száz apró virágot bújtat, ezáltal mikor megérik, nem is egyetlen termésről beszélhetünk, hanem sok száz aprócska termés csoportosulásáról, egy befelé fordított fürtről. Olyan ez, mintha egy szőlőfürtöt becsomagoltunk volna egy selymes tapintású, könnycsepp alakú bőrbatyuba. Az édes ízű füge nem véletlenül a romantikus esték egyik elengedhetetlen gyümölcse! Fokozza a „boldogsághormon”, az endorfin-kiválasztását, hírhedten vágyfokozó, miközben nem hizlal, és tisztítja, megszépíti a bőrt, lelkileg nyitottabbá tesz, mivel oldja a gátlásokat. A növény minden porcikája (leszámítva a teljesen érett gyümölcsöket) hófehér, latex tartalmú tejnedvet tartalmaz, amely gyengén maró hatású az emberi szövetekre is. A füge szorosan kötődik a szimbolikához. Szinte minden vallásban másként, de jellemzően a füge az egyetemes igazságot, tudást és bőséget szimbolizálja. Míg a keresztény hagyomány az almát a tudás, a jó és a rossz fájának gyümölcseként ismeri el, addig a zsidó hagyomány ezt a szerepet a fügének tulajdonítja. A Biblia alapján egyes tudósok úgy értelmezik, hogy Ádám és Éva fügét evett, nem almát – végül is később meztelenségüket nem véletlenül fügelevél mögé rejtették.