A Potomac indián banán (Asimina triloba 'Potomac') közepes termetű, lassú növekedésű, lombhullató gyümölcsfa vagy nagy cserje, amely 4-8 m magasra nő. Levelei nagyok, szélesek, lándzsásak, 15-30 cm hosszúak, élénkzöldek, ősszel aranysárgára színeződnek. Májusban hozza a bíborvörös, harang alakú, jellegzetes illatú virágait. Októberben érnek meg a 8-15 cm hosszú, tojás alakú, sárgászöld termések, melyek belseje krémes, édes, vanília- és banánízű, magas tápanyagtartalmú. Napos vagy félárnyékos, szélvédett fekvést és jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, humuszos, enyhén savanyú talajt igényel. Oltványként termésbiztosabb, több fajta együttes ültetése javasolt a jobb termékenyülés érdekében. Magánosan, csoportosan, termőcserjeként ideális.
A 'Potomac' indián banán oltvány, más néven papau vagy pawpaw, Észak-Amerika keleti részéről, a Potomac folyó vidékéről származó, rendkívül különleges gyümölcsű lombhullató fa. Az Annonaceae család tagja, a trópusi gyümölcsök (pl. cukor alma, cherimoya) hidegtűrő rokona. A 'Potomac' fajta Maryland államból származik, kiváló ízéről és bő terméséről ismert.
Közepes termetű, lassú növekedésű, lombhullató gyümölcsfa vagy nagy cserje, amely kifejlett állapotban 4-8 méter magas és 3-5 méter széles. A fa fiatalon kúpos, idősebb korban széles, terebélyes koronát nevel. Kérge sima, szürkésbarna, idősebb korban érdesebbé válik. A fa gyökérzete húsos, törékeny, mélyre hatol.
Levelei nagyok, szélesen lándzsásak vagy tojásdadok, 15-30 cm hosszúak, 10-15 cm szélesek, ép szélűek, élénkzöldek, fényesek, a levél csúcsa kihegyezett. A levelek a hajtásvégeken csoportosan, örvösen helyezkednek el, ami trópusi megjelenést kölcsönöz a fának. Ősszel a lombozat látványos aranysárgára színeződik.
Májusban, a lombfakadás előtt vagy azzal egy időben hozza a fákon még a lomb előtt nyíló, bíborvörös, bársonyos szirmú, harang alakú virágait. A virágok 3-5 cm átmérőjűek, jellegzetes, enyhén édeskés-élesztős illatúak, ami a rovarokat, elsősorban a döglégyeket vonzza. A virágok a fa alsóbb részein, az előző évi hajtásokon nyílnak.
Októberben, késő ősszel érnek meg a termések. A 'Potomac' termése 8-15 cm hosszú, tojás vagy henger alakú, 200-400 gramm tömegű, zöldessárga színű, a teljes érésben sárgásbarnára változik. A termés belseje krémes, sárga, édes, vanília, banán és ananász keverékére emlékeztető ízű. A gyümölcsben 8-16 nagy, barna mag található, melyek nem ehetőek. A termések puhán, éretten szedhetők, friss fogyasztásra, desszertekhez, fagylalthoz, turmixokhoz ideálisak.
Igényei és gondozása
A 'Potomac' indiánbanán napos vagy félárnyékos, meleg, szélvédett fekvést igényel. Fiatal korában árnyékot is tűr, de a legjobb terméshozamot teljes napsütésben hozza. Talaj tekintetében a jó vízelvezetésű, tápanyagban gazdag, humuszos, laza szerkezetű, enyhén savanyú (pH 5,5-6,5) kerti talajt kedveli. A pangó vizet nem tűri, de a rendszeres, mérsékelt öntözést meghálálja.
Az indiánbanán oltványként termésbiztosabb, de a jobb termékenyülés érdekében legalább két, különböző fajta együttes ültetése javasolt. A virágok megporzását a természetben főként döglégyek és bogarak végzik, ezért a gyümölcshozam növelése érdekében kézi beporzás is alkalmazható.
Gondozása egyszerű. Metszést a fa fiatal korában, a koronaformálás érdekében végezhetünk kora tavasszal. A fának mélyre hatoló gyökérzete van, ezért átültetést nem kedvel. Tápanyag-utánpótlásról tavasszal komposzttal vagy érett szerves trágyával gondoskodjunk. Télállósága kiváló, akár -25 °C-ig is ellenáll, így hazánkban gond nélkül teleltethető. Betegségekkel és kártevőkkel szemben ellenálló.
Felhasználás a kertben
A 'Potomac' indiánbanán oltvány rendkívül értékes, különleges gyümölcsű fa, amely a kert egzotikus hangulatát is fokozza. Magányosan, szoliterként ültetve a nagy levelek és a különleges termések miatt is feltűnő. Csoportosan, több fajtát egymás mellé ültetve a jobb termékenyülés érdekében is ajánlott. Termőcserjeként, gyümölcsösként kifejezetten értékes. Nagyobb kertekbe, házikertekbe, természetes hatású kertekbe ideális.
Növénytársítási ötletek
Társításakor hasonló igényű, tápanyagban gazdag talajt kedvelő növényeket válasszunk. Kiváló partnerei lehetnek a som (Cornus) és a bodza (Sambucus) fajok, amelyek szintén értékes termésű cserjék. Díszfüvekkel, mint a tollborzfű (Pennisetum) vagy a kínai ezüstfű (Miscanthus), ültetve izgalmas textúrabeli kontrasztot teremthetünk. Árnyéktűrő évelőkkel, például páfrányokkal, hunyorral (Helleborus) vagy tüdőfűvel (Pulmonaria) a fa tövében is alakíthatunk ki dekoratív, gyommentes felületet.