Sárgatarka levelű japán babérsom, pettyes babérsom (Aucuba japonica 'Crotonifolia') örökzöld, sűrű, bokros növekedésű cserje, kifejlett magassága 1,5-2,5 méter (akár 3 méter), szélessége 1,5-2,5 méter. Nagy, bőrszerű, fényes sötétzöld levelei feltűnő, mély sárga foltokkal és pettyekkel tarkítottak, ami a növénynek egész évben dekoratív, trópusi megjelenést kölcsönöz. Tavasszal (április-májusban) apró, jelentéktelen, bíborvörös virágokat hoz, amelyeket a nőivarú példányokon – ha a közelben található hímivarú megporzó – ősszel élénkpiros, fényes bogyós termések követnek. Félárnyékos vagy árnyékos, szélvédett helyet, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag, nedves talajt kedvel, de a szárazságot is jól tűri. Kimondottan igénytelen, várostűrő, sótűrő növény, amely a legnehezebb körülmények között is megél. Metszéssel jól formázható, az elszáradt vagy túl hosszú hajtások tavasszal visszavághatók. Árnyékos kertekbe, városi udvarokba, előkertekbe, alapozó ültetésre, sövénynek, szoliternek, valamint konténeres teraszokra és szobanövényként is kiváló. Társítható páfrányokkal, árnyliliomokkal, tüdőfűvel, borostyánnal vagy más árnyéktűrő évelőkkel.
A sárgatarka levelű japán babérsom a japán babérsom (Aucuba japonica) egyik legszebb, legsötétebb tarka levelű változata. A fajta a 19. század óta ismert a kertészetekben, nevét a hasonlóan tarka levelű dísznövényről, a krotonról kapta. A növény a Földközi-tenger térségében és az Egyesült Államok déli államaiban is népszerű, de a Brit-szigeteken is kiválóan érzi magát.
Külső megjelenés
A sárgatarka levelű japán babérsom erőteljes, sűrű, bokros növekedésű, kifejlett magassága és szélessége 1,5-2,5 méter (akár 3 méter) között alakul. Növekedési erélye lassú, a végső méretet 10-20 év alatt éri el. A növény levelei nagyok, bőrszerűek, fényesek, 10-15 cm hosszúak, ép szélűek, tojásdadok vagy elliptikusak. A levél színe sötétzöld, a felületen sűrűn elszórt, mély sárga vagy aranysárga foltokkal, pettyekkel, amelyek a levélnek márványos, pettyes megjelenést kölcsönöznek. A foltozottság a növény egyik legfőbb dísze, és a fényviszonyoktól függően változhat – árnyékban a legszebb, a legsötétebb a lombozat színe.
A növény kétlaki, vagyis a hím- és nőivarú virágok külön egyedeken fejlődnek. A virágok tavasszal (április-májusban) nyílnak, aprók, jelentéktelenek, bíborvörösek, a levélhónaljakban ülnek. A terméskötődéshez szükség van egy hímivarú megporzó példányra. A megtermékenyült virágokból ősszel élénkpiros, fényes, 1-1,5 cm átmérőjű bogyós termések fejlődnek, amelyek egész télen át díszítik a növényt, és a madarak kedvelt csemegéi. Fontos tudni: a bogyók emberi fogyasztásra nem alkalmasak, fogyasztásuk gyomorpanaszokat okozhat.
Igényei és gondozási útmutató
Fényigény: Félárnyékos vagy árnyékos helyet kedvel, ahol a levelek tarkasága a legszebben érvényesül. A tűző napon a levelek megéghetnek, különösen a világosabb foltos részek, ezért a növényt a déli, erős napfénytől védeni kell. A növény jól tűri a teljes árnyékot is, ahol kevés más növény érzi jól magát.
Talaj: A talaj iránt nem válogatós, de a legjobban a jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag, nedves, humuszos talajban érzi magát. A pH tekintetében toleráns: a savanyútól a lúgos (meszes) talajokig is megél. A pangó vizet nem tűri, de a szárazságot és a gyökérversenyt is jól viseli.
Öntözés: Közepes vízigényű. A fiatal, frissen ültetett növényeket a gyökérnövekedés első évében rendszeresen, mélyrehatóan kell öntözni. Az idősebb, begyökeresedett példányok szárazságtűrők, a természetes csapadék általában elegendő számukra, de a hosszan tartó aszályos időszakokban érdemes őket megöntözni. A talajt soha ne hagyjuk teljesen kiszáradni.
Tápanyag-utánpótlás: Tavasszal, a növekedési időszak kezdetén egy kevés komposzttal vagy lassú oldódású, általános célú műtrágyával megtámogatható a dús lombozat érdekében.
Metszés: A növény alapvetően nem igényel metszést, de jól tűri a metszést. Metszéssel formázható, sűríthető, illetve a túl hosszú, elszáradt hajtások visszavághatók. A metszés legjobb időpontja a kora tavasz, mielőtt a növény kihajtana. A visszavágás hatására a növény sűrűbben bokrosodik.
Telelés: Kimondottan télálló. A növény akár -15°C-ig ellenáll a hidegnek, így Magyarország nagy részén gond nélkül áttelel, külön védelmet nem igényel. A fiatal növényeket az első teleken érdemes vastag lombtakaróval takarni.
Kártevők, betegségek: Általában nagyon ellenálló, kártevők és betegségek ritkán támadják meg. A pangó vizes talajban a gyökérrothadás előfordulhat.
Felhasználás a kertben
A sárgatarka levelű japán babérsom a méretének, színének és igénytelenségének köszönhetően rendkívül sokoldalúan felhasználható:
Árnyékos kertekbe, erdős szegélyekbe – ahol a napfény hiánya miatt más növények nem érzik jól magukat, itt a babérsom kiemelkedően teljesít
Alapozó ültetésbe – házak, kerítések tövébe ültetve a tarka lombozatával kiemeli az épített elemeket
Sövénynek, szélfogónak – sűrűn ültetve a sötétzöld, tarka lombozatú sövényként is funkcionál
Szoliterként – magányosan, a gyep közepén vagy egy fa alatt is feltűnő
Konténeres teraszokra, erkélyekre, tetőkertekbe – nagyobb cserepekbe, dézsákba ültethető
Városi és tengerparti kertekbe – jól bírja a légszennyezettséget és a sótartalmat
Változatos növénytársítások
A sárgatarka levelű japán babérsom sötétzöld, aranyfoltos lombozata kiválóan kombinálható más, hasonló igényű növényekkel:
Páfrányokkal – a páfrányok finom, szeldelt levelei tökéletesen kiegészítik a babérsom tömeges, fényes lombozatát
Árnyékliliomokkal (Hosta) – a különböző színű és méretű Hosta fajták a babérsom alatti talajtakaróként szolgálhatnak
Tüdőfűvel (Pulmonaria) – tarka levelű, kora tavaszi virágzása színt visz a kompozícióba
Borostyánnal (Hedera helix) – a babérsom tövében, a talajt takarva kiváló társ
Rododendronokkal, havasszépekkel – a babérsom a savanyú talajt kedvelő, örökzöld cserjék társaságában is jól érzi magát
Kora tavaszi hagymásokkal (krókuszok, nárciszok) – a hagymások a babérsom lombfakadása előtt, kora tavasszal még elegendő fényhez jutnak a tövében
USDA besorolása: 6-9 (Magyarország egész területén, a 6a-7b zónákban a növény teljesen télálló; a leghidegebb, 5-ös zónájú északkeleti tájakon is nevelhető, de ott fiatal korában takarást igényelhet).