Ez önmagában nem egy kertstílus, de ezen területek ökológiai igényei az alkalmazható növényekkörét erősen meghatározzák, ezáltal a kert megjelenése, miliője sajátos lesz. Az ilyen helyeken termődísznövények jellemzően nagyok, díszes levelekkel, nagy virágzattal rendelkeznek. Több árnyéktűrőnövényt is találhatunk ebben a körben, melyeket a magas fák alá vissza lehet húzni kialakítva egy a talajhoz közelebbi buja, színes növényszintet. Javasolható a nagyobb területű kertekben gyepes részkialakítása, hiszen a nedves párás klíma a pázsitalkotó fűféléknek kedvez.
Anyaghasználat tekintetében a fa esetében csak keményfák jöhetnek szóba, kőzetek alkalmazásakor inkább a koptatott, lekerekített formákat, görgeteg köveket részesítsük előnyben, ezek sokkal jobban
illeszkednek egy természetszerű nedves párás termőhely képéhez.
Téralakításkor törekedhetünk a nagyobb tágas terek létrehozására, melybe az izgalmasabb átlátások, vizuális kapcsolatok érdekében beékelődhetnek, belóghatnak a szegély felől a nagy, laza lombú, vagy
virágzatú cserjék, évelők.
Az ilyen kertek vagy erős antropogén hatásra (plusz víz kijuttatása), vagy valamilyen egyedi mikroklímával rendelkező helyen (patakvölgyekben, források közelében) alakulhatnak ki. Azon szerencsés kerttulajdonos, akinek ilyen termőhelyen van birtoka ne szalassza el a lehetőséget fajgazdag, buja kert kialakítására. Gondoljuk csak meg, hazánk arborétumai is főként ilyen területeken jöttek létre. A növények ilyen körülmények között nagyra nőnek, köztük az illatos, párás levegőt szinte harapni lehet. Az ilyen környezetben az ember ösztönösen jól érzi magát, könnyebben kapcsol ki, pihen, töltődik fel.