Rosa selyemmirtusz

A Rosa selyemmirtusz Kelet-Ázsiából (Kína, Korea, Japán) származó, 'Rosa' változat a faj rózsaszín virágú, nemesített formája. A fajta neve („Rosa” = rózsaszín) a virágok rózsaszín színére utal. Ez a növény a nyár második felében, amikor a kertben sok más növény már elvirágzik, rózsaszín virágfelhőivel vonzza a tekintetet, emellett simán hámló kérge és élénk őszi lombszíne egész évben érdeklődésre tart számot. 

Külső megjelenés

A selyemmirtusz 'Rosa' közepes növekedésű, bokros vagy kis fává nevelhető, lombhullató cserje. Kifejlett magassága 2-4 méter, szélessége 1,5-3 méter között alakul. Növekedési erélye közepes, de napos, meleg fekvésben és jó talajon évi 30-50 cm-t is nőhet. A növény természetes formája váza alakú vagy szétterülő, de metszéssel jól formázható. Hajtásai vékonyak, négyélűek, fiatalon zöldek, később barnák.

A növény egyik legkülönlegesebb tulajdonsága a kéreg. A kéreg sima, fényes, szürkésbarna vagy bézs színű, amely évente, az idősebb ágakon és a törzsön vékony, papírszerű lemezekben hámlik le. A hámlás után előbukkanó új kéreg világosabb, gyakran zöldes, sárgás vagy rozsdabarna, ami márványos vagy foltos mintázatot eredményez. Ez a tulajdonság télen, a lomb nélkül is kiemelkedően dekoratívvá teszi a növényt.

A levelek viszonylag kicsik, 3-7 cm hosszúak, 2-4 cm szélesek, tojásdadok vagy elliptikusak, átellenes állásúak, a levél széle ép, a levél csúcsa hegyes. A levél felszíne sötétzöld, fonáka világosabb, kissé hamvas. A levélnyél rövid. Az őszi lombszín látványos: a levelek élénksárgára, narancssárgára, barnásvörösre vagy bordóra színeződnek, ami a növényt ősszel is kiemeli a kertből. A levélváltás után a növény a simán hámló kérgével díszít tovább.

A növény legnagyobb dísze a virágzat és a virágok. A virágzat a hajtások végén kialakuló, 15-30 cm hosszú, tömött, bugaszerű, füzéres vagy torzsás fürt. Egy virágzaton akár 100-200 virág is lehet. A virágok aprók, 2-4 cm átmérőjűek, hat szirmúak, a szirmok finoman ráncoltak, hullámosak, selymes tapintásúak, a krepp-papírra emlékeztetnek. A 'Rosa' fajta virágának színe rózsaszín, a halványrózsaszíntől (pasztell rózsaszín) a középrózsaszínig, néha enyhén lilás árnyalattal. A virágok közepe sárgás vagy zöldessárga. A virágzási időszak a nyár közepétől az őszig (júliustól szeptemberig, néha október elejéig) tart. A virágok a méheket, a pillangókat, a poszméheket és más beporzó rovarokat vonzzák. A nyitott virágok a napos időben a leglátványosabbak, de a krepp-papír szerű szirmok még részleges árnyékban is dekoratívak.

Termés

A virágzást követően a növény apró, 5-10 mm átmérőjű, gömbölyded vagy tojásdad, kemény, száraz, barna vagy szürkésbarna, hatrekeszű tokterméseket fejleszt, amelyek a következő tavaszig is a növényen maradhatnak. A termések a növényen télen is megmaradnak, ami további térdísz lehet.

Igényei és gondozási útmutató

• Fényigény: Napos, meleg, szélvédett helyet igényel. A napi minimum 6-8 óra közvetlen napsütés elengedhetetlen a dús, tömött növekedéshez, a bőséges virágzáshoz és az élénk őszi lombszínhez is. Félárnyékban a növény kevésbé virágzik, a virágzata lazább, a hajtásai felnyurgulhatnak, és az őszi lombszín is fakóbb lesz.

• Talaj: Nem túl válogatós, de az ideális számára a jó vízáteresztő, laza, közepesen tápdús, humuszos, enyhén savanyú vagy semleges kémhatású (pH 5,5-7,0) talaj. A meszes (pH 7,5 feletti), nehéz, agyagos, vizenyős talajokat nem tűri jól, mert a magas mésztartalom klorózist (levélsárgulást) okozhat. A pangó vizet kerülni kell. Ültetéskor érdemes a talajt tőzeggel, komposzttal, savanyú hangafölddel keverni.

• Öntözés: Közepes vízigényű. A fiatal, frissen ültetett növényeket a gyökérnövekedés első évében rendszeresen, mélyrehatóan (hetente 1-2 alkalommal) kell öntözni. Az idősebb, begyökeresedett példányok szárazságtűrőbbek, de hosszú, forró, csapadékmentes időszakokban érdemes őket hetente egyszer alaposan megöntözni. A túlöntözést kerülni kell. A konténerben nevelt növényeket a nyári hónapokban gyakrabban (akár 2-3 naponta) kell öntözni, de hagyjuk a föld felső rétegét kissé kiszáradni két öntözés között.

• Tápanyag-utánpótlás: Közepes tápanyagigényű. Tavasszal, a rügyfakadás előtt (március-április) adjunk neki lassan oldódó, kijelölt cserjéknek (pl. rózsa vagy virágos cserjék számára kifejlesztett) műtrágyát. A második tápanyag-utánpótlást a virágzás előtt (júniusban) adhatjuk. Kerüljük a magas nitrogéntartalmú trágyákat, mert az a lombozat rovására megy (a növény sokat nő, de keveset virágzik). Ősszel ne trágyázzunk, hogy a növény felkészülhessen a télre.

• Metszés: A selyemmirtusz alapvetően is szép formájú, de metszéssel formázható, alacsony sövénnyé vagy kis fává alakítható, valamint a növény mérete is korlátozható. A metszés legjobb időpontja a késő tél vagy a kora tavasz (február-március), mielőtt a növény kihajtana. A metszést a következőképpen végezzük:

  • Tisztító metszés: Vágjuk ki az elhalt, sérült, keresztben növő, egymást dörzsölő ágakat.

  • Formázó metszés: A növény formájának megtartása érdekében vághatjuk vissza az előző évi hajtásokat 2-4 rügyre (kb. a hajtás hosszának 1/3-1/2-ére). Ez serkenti az új hajtások képződését és a bőséges virágzást, mert a selyemmirtusz az új hajtásokon virágzik.

  • Fiatalító metszés: Idős, elöregedő növények esetében a legidősebb ágakat tőből is kivághatjuk, hogy fiatal, új hajtásokat serkentsünk.

  • Kis fa formára nevelés: Válasszunk ki egy erős, egyenes középső vezérhajtást, a többit vágjuk ki. Az alsó, oldalhajtásokat folyamatosan távolítsuk el. A fa koronáját a kívánt magasságban alakítsuk ki.

• Telelés: A selyemmirtusz 'Rosa' mérsékelten télálló. A kifejlett, jól begyökeresedett példányok rövid ideig elviselhetik a -10°C és -15°C közötti hőmérsékletet is, de a fiatal növények és a hajtásvégek érzékenyebbek a fagyra. Magyarországon a növényt védett, szélvédett fekvésbe (déli oldal, házfal mellé) érdemes ültetni, és az ország északi, keleti részein vagy a hideg, szeles télen a fiatal növényeket takarni (vastag lombtakaró, szalmával, fenyőgallyakkal takarni a gyökérterületet). A konténerben nevelt növényeket mindenképpen védett, fagymentes vagy hűvös (0-10°C), világos helyen (pl. garázs, pince, lépcsőház, fűtetlen üvegház) kell teleltetni. A fagyott hajtásokat tavasszal, a metszéskor vágjuk vissza. A növény a gyökérzettől újrahajthat.

• Kártevők, betegségek: Általában ellenálló, de bizonyos problémák előfordulhatnak:

  • Lisztharmat: A leggyakoribb betegség, különösen párás, szellőzetlen körülmények között. Fehér, lisztszerű bevonat a leveleken. Megelőzhető szellős hely ültetéssel, a levelek beázásának elkerülésével.

  • Levélfoltosság: Különböző gombák okozhatják, a leveleken barna vagy fekete foltok jelennek meg.

  • Levéltetű, pajzstetű, takácsatka: Ritkán, de megjelenhetnek. Ellenük használhatunk rovarölő vagy atkaölő szereket.

Felhasználás a kertben

A selyemmirtusz 'Rosa' a méretének, színének, hosszú virágzási idejének és sokoldalúságának köszönhetően rendkívül sokoldalúan felhasználható:

• Szoliterként – egy-egy példány a gyepen, a teraszon, a bejáratnál, a házfal előtt is feltűnő

• Alacsony sövénynek, szegélynek – sűrűn ültetve, metszéssel alacsony, nyáron virágzó sövénnyé alakítható

• Előkertekbe, virágos ágyásokba, szegélyágyásokba – a rózsaszín virág más színekkel is jól kombinálható

• Mediterrán hangulatú kertekbe, nyaralókertekbe, házikertekbe – a délies hangulatot erősíti

• Sorfa utcákba, parkokba, közterületekre – a hámló kéreg és a virág miatt dekoratív

• Nagyobb konténerekbe, dézsákba, teraszokra, erkélyekre, tetőkertekbe – nevelhető konténerben is, de teleltetésről gondoskodni kell

• Tengerparti kertekbe – jól tűri a sós permetet, a szeles körülményeket

• Bonszai alapanyagnak – a kis méret, a hámló kéreg, a virág és az őszi szín miatt bonszainak is nevelhető

• Pillangókertekbe, méhbarát kertekbe – a virágok vonzzák a beporzó rovarokat

Változatos növénytársítások

A selyemmirtusz 'Rosa' rózsaszín virágai, sötétzöld lombja, hámló kérge és őszi színei számos növénnyel kombinálhatók:

• Fehér virágú növények: Fehér selyemmirtusz (Lagerstroemia indica 'Alba Nivea'), fehér levendula (Lavandula angustifolia 'Alba'), fehér rózsák – a fehér és a rózsaszín színek elegáns, romantikus, harmonikus párost alkotnak

• Lila és kék virágú növények: Levendula (Lavandula), macskamenta (Nepeta), rozmaring (Rosmarinus), orvosi zsálya (Salvia officinalis), perovszkia (Perovskia) – a rózsaszín és a lila-kék szívek hasonló tónusú, harmonikus, mediterrán hangulatú összképet adnak

• Sárga virágú növények: Aranyvessző (Solidago), napvirág (Helianthemum), kúpvirág (Rudbeckia), aranycserje (Forsythia) – a rózsaszín és a sárga vidám, kontrasztos, napsütötte hatást keltenek

• Ezüstös levelű növények: Üröm (Artemisia), kék csenkesz (Festuca glauca), perovszkia (Perovskia), szürke varjúháj (Sedum) – a különböző ezüstös, szürkés árnyalatok textúrákban gazdag, modern hatást keltenek, és kiemelik a rózsaszín virágokat és a sötétzöld lombot

• Díszfüvek: Tollbuga (Pennisetum), kínai ezüstpázsit (Miscanthus sinensis), csenkesz fajták (Festuca), árvalányhaj (Stipa) – a füvek lágy, mozgó habitusa kiegészíti a selyemmirtusz tömöttebb, bokros formáját

• Ősszínű díszcserjék: Sárga levelű növények, vörös levelű juharok, sulyomcsersznye (Prunus) – a selyemmirtusz őszi sárga-narancs-vörös színei jól összehangolhatók más őszi színű növényekkel

• Más selyemmirtusz fajták – különböző színű (fehér, rózsaszín, lila, piros) selyemmirtusz fajták egymás mellé ültetve szivárványszerű hatást keltenek

• Télálló pálmák, ciprusok, borókák, magyalfák (Ilex) – a mediterrán, szubtrópusi hangulatot erősítik

USDA besorolása: 7-9 (Magyarországon a növény mérsékelten télálló; az ország enyhébb, déli, védett fekvésű, szélvédett kertekben (7-es zóna – pl. Budapest, Dél-Dunántúl, Sopron, Szombathely környéke) takarással, védett helyen áttelelhet, de az ország nagy részén (6-os, 6a-6b zóna – pl. Észak-Magyarország, Alföld, Dunántúli-középhegység) konténerben, védett, hűvös, fagymentes helyen teleltetve nevelhető biztonságosan, és a fagyok elmúltával (április vége-május) tehető ki a szabadba).