A Törpefűz (Salix subopposita) törpe növekedésű, elfekvő vagy alacsonyan feltörő lombhullató cserje, kifejlett magassága 10-40 cm, szélessége 1,5-2,5 méter. A sűrűn álló ágakon a lándzsás vagy hosszúkás, kékeszöld levelek szinte átellenesen, párban helyezkednek el, ami különleges, Hebe-cserjékre emlékeztető megjelenést kölcsönöz a növénynek . Kora tavasszal (március-április) , a lombfakadás előtt sárgás vagy vöröses porzós barkák jelennek meg, amelyek a méheket vonzzák. Napos vagy félárnyékos helyet, nedves, jó vízáteresztő talajt kedvel, kiválóan alkalmazkodik a pangó vizes, mocsaras területekhez is. Metszést nem igényel, természetes formájában a legszebb. Sziklakertekbe, japánkertekbe, tőzegágyásokba, vízparti részekbe és talajtakarónak egyaránt ideális. Társítható törpe rododendronokkal, havasszéppel, páfrányokkal, varjúhájjákkal, kőtörőfűvekkel vagy alacsony díszfüvekkel.
A Törpefűz Dél-Korea és Japán (Honsú és Kiusú szigete) hegyvidéki, nedves rétekről származó, különleges megjelenésű törpe cserje. Ritkaságának és egzotikus megjelenésének köszönhetően a sziklakert-rajongók és a különleges növényeket kedvelő kertészek körében igazi csemegének számít.
Külső megjelenés
A Salix subopposita alacsony, elfekvő vagy laza, alacsonyan feltörő növekedésű cserje, amely kifejlett magassága mindössze 10-40 cm, de szélessége akár az 1,5-2,5 métert is elérheti, így kiváló talajtakaró is lehet. A fiatal hajtások vékonyak, felállóak, kezdetben sűrűn szőrösek, majd idővel barnára színeződnek.
A növény legjellemzőbb tulajdonsága a levelek különleges állása: a lándzsás vagy hosszúkás (1-3 cm hosszú, 0,5-1 cm széles) kékeszöld levelek a száron szinte átellenesen, egymással majdnem szemben helyezkednek el . Ez a ritka tulajdonság a Hebe nemzetségre emlékezteti a szakembereket. A levelek fiatalon selymesen szőrözöttek, később felülről kopaszodnak, fonákjukon azonban megtartják a laza, sárgásszürke szőrözetet . A levél széle ép, töve és csúcsa éles .
Virágzás
A levelek kihajtása előtt, március-április hónapokban hozza apró, de feltűnő barkavirágzatát. A porzós barkák (hím ivarú) 1,5-2,5 cm hosszúak, hengeres-tojásdad alakúak, színük sárgás, néha vöröses jellegzetességekkel . A termős barkák (női ivarú) kisebbek, 1-2 cm hosszúak . A virágok kiváló korai méhlegelőként szolgálnak. Érdekesség, hogy a kertekben főleg a hímivarú példányok terjedtek el.
Igényei és gondozási útmutató
Fényigény: napos vagy félárnyékos helyet kedvel. A napos fekvésben a legsűrűbb a lombozat és a legbőségesebb a virágzás.
Talaj: nedves, jó vízáteresztő képességű talajt igényel, de meglepő módon a pangó vizet, sőt a rossz vízelvezetésű, mocsaras területeket is jól tűri . A pH tekintetében nem válogatós: savanyú, semleges és lúgos kémhatású talajban is megél .
Öntözés: kimondottan vízigényes. A szárazságot nem tűri, ezért a rendszeres, bőséges öntözés elengedhetetlen, különösen a fiatal növényeknél és a nyári hónapokban.
Tápanyag-utánpótlás: nem tápanyagigényes; a természetes talajerő általában elegendő számára. Sovány talajokon tavasszal egy kevés komposzttal kínálhatjuk meg.
Metszés: rendszeres metszést nem igényel. Késő télen vagy kora tavasszal az elszáradt vagy sérült ágak eltávolíthatók. A túlzott metszést nem kedveli.
Telelés: teljesen télálló, a -15°C-ot is gond nélkül elviseli (RHS H5 besorolás) , így Magyarország egész területén biztonságosan nevelhető.
Kártevők, betegségek: a többi fűzfajhoz hasonlóan érzékeny lehet a levéltetvekre, hernyókra, levélbogarakra, fűzlevéldarazsakra, valamint a fűzrákra, antraknózisra, lisztharmatra és a varasodásra .
Kertstílus, ahová illik
Az átellenes levelű törpefűz mérete és igényei miatt kifejezetten specializált kertrészekbe ajánlott :
Sziklakertekbe (rock garden): a legnépszerűbb felhasználási módja; kövek közé ültetve a japán hegyi rétek hangulatát idézi.
Japánkertekbe, orientális kertekbe: alacsony, párnás növekedése tökéletesen illik a japánkerti esztétikához.
Tőzegágyásokba (peat garden): savanyú talajigénye miatt kiváló választás.
Vízparti részekbe, patakok, tavak mellé: természetes élőhelyén is nedves, mocsaras területeken nő, így ideális víz közelébe.
Talajtakarónak: alacsony növekedése és szélesedő habitusa miatt nagyobb felületek beborítására is alkalmas.
Alacsony fenntartású, természetes kertekbe: ahol a növények maguktól fejlődhetnek, ez a fajta is jól érzi magát.
Változatos növénytársítások
A Salix subopposita kékeszöld lombozata és alacsony termete miatt kitűnően kombinálható más, hasonló igényű növényekkel:
Törpe rododendronokkal és havasszéppel (Kalmia): hasonló savanyú talaj- és nedvességigényük miatt tökéletes társak a tőzegágyásban.
Páfrányokkal: különösen a kisebb termetű fajokkal, amelyek a fűz alá ültetve árnyékot és nedvességet biztosítanak a gyökereknek.
Pozsgásokkal: a varjúháj (Sedum) egyes alacsony fajtái és a kövirózsa (Sempervivum) jól illenek a sziklakerti kompozícióba.
Alacsony díszfüvekkel: a kék csenkesz (Festuca glauca) vagy a törpe sásfajok (Carex) textúrában kiegészítik a fűz lombozatát.
Kőtörőfűvekkel (Saxifraga): a sziklakertben a kövek között a fűz tövébe ültetve talajtakaróként funkcionálhatnak.
Tavaszi hagymásokkal: a krókuszok és a gyöngyike (Scilla) a fűz laza koronája alatt kora tavasszal még bőven kapnak elegendő fényt.
USDA besorolása: 5-9 (Magyarország egész területén, 5b-7b zónákban biztonságosan nevelhető).