A Virginal illatos jezsámen (Philadelphus 'Virginal') erős növekedésű, lombhullató cserje, kifejlett magassága 2,5-3 méter, szélessége 1,8-2,5 méter. Június-júliusban hófehér, nagy, telt, erősen és kellemesen illatos virágok borítják – a virágok a hajtások végén és az oldalhajtásokon bőséges fürtökben nyílnak. Napos vagy félárnyékos helyet, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag, meszes vagy semleges talajt kedvel. Közepes vízigényű, a szárazságot rövid ideig tűri; metszését virágzás után az elvirágzott hajtások visszavágásával végezzük. Romantikus kertekbe, angol vidéki kertekbe, házikertekbe, nagyobb vegyeságyásokba, magas sövényekbe és illatos kertekbe illik. Társítható levendulával, kék színű évelőkkel (pl. macskamenta, perovszkia), pünkösdi rózsával, díszfüvekkel, lila levelű cserjékkel vagy nemes rózsákkal.
A Virginal az illatos jezsámenek egyik legrégebbi, legismertebb és legkedveltebb fajtája, amelyet már 1905 előtt nemesítettek. Nevét („Szűzi” vagy „Tiszta”) hófehér, telt virágairól kapta. Kifejlett magassága 2,5-3 méter, szélessége 1,8-2,5 méter, így nagyobb kertekben impozáns szoliterként, háttércserjeként vagy magas, illatos sövényként is kiválóan megállja a helyét.
Külső megjelenés
A növény legnagyobb dísze a június-júliusban nyíló, hófehér, telt virágok, amelyek 4-5 cm átmérőjűek, és a hajtások végén, valamint az oldalhajtásokon 3-7 tagú bőséges fürtökben nyílnak. A virágok a telt rózsákra emlékeztetnek, a szirmok finoman rendezettek. Illatuk rendkívül intenzív, édeskés, a kertben messzire elvezető – virágzás idején az egyik legillatosabb cserje a kertben. A levelek középzöldek, tojásdad-elliptikusak, 5-8 cm hosszúak, finoman fogazott szélűek. Ősszel a lombszín sárgásra, enyhén bronzosra változik. A hajtások erősek, egyenesen felfelé törők, idősebb korban a bokor szélesedő, ívesen lehajló habitust ölt.
Igényei és gondozási útmutató
Fényigény: napos vagy félárnyékos helyet kedvel. Napon a legbőségesebb a virágzás és a legerősebb az illat; túl sok árnyékban jelentősen kevesebbet nyílik.
Talaj: jó vízáteresztő, tápanyagban közepesen gazdag vagy gazdag, meszes vagy semleges kémhatású (pH 6,5-7,5). A pangó vizet nem tűri.
Öntözés: fiatalon és tartós szárazság idején rendszeres öntözést igényel. Idősebb korban mérsékelten szárazságtűrő, de aszályos időszakban a virágzás rovására mehet.
Tápanyag-utánpótlás: tavasszal komposzttal vagy általános célú műtrágyával. A túlzott nitrogénadagolás a virágzás rovására megy és túlzott hajtásnövekedést okoz.
Metszés: virágzás után közvetlenül (június-július) kell metszeni. Az elvirágzott hajtásokat vágd vissza erős oldalhajtásokig (kb. egyharmad-egynegyed részükre). A régi, elöregedett ágakat 3-4 évente a talaj szintjén távolítsd el, hogy a fiatal, erős hajtásoknak helyet adj. A Virginal erős növekedése miatt a rendszeres ifjító metszés különösen fontos.
Telelés: teljesen télálló, Magyarország minden régiójában külön védelmet nem igényel.
Kertstílus, ahová illik
Romantikus kert, angol vidéki kert, házikert, illatos kert, nagyobb vegyeságyások háttere, magas illatos sövények, falusi kertek, kastélykertek, természetes hatású kertek.
Változatos növénytársítások
Kék és lila virágú évelők: levendula (angol vagy francia), macskamenta, perovszkia, császárvirág, harangláb, ibolya, kék színű őszirózsa.
Lila vagy bordó levelű növények: sötét levelű vérszilva, törpe borbolya (pl. 'Atropurpurea'), sötét levelű cserszömörce.
Pünkösdi rózsák (bazsarózsa): későn nyíló fajták, amelyek a jezsámen után virágoznak.
Rózsák: nemes rózsák (fehér, halványrózsaszín, piros vagy bordó színben), futórózsák.
Díszfüvek: tollbuga, japán vértfű, kék csenkesz, óriás árvalányhaj, pampafű.
Fehér virágú évelők: gyöngyvirág, árnyékliliom, párnás őszirózsa, kerti lángvirág fehér változata.
Tavaszi hagymások a tövébe: krókusz, gyöngyike, nárcisz, jácint, tulipán (késői fajták).
Őszi évelők a folytatáshoz: őszirózsa, kőtörőfű, lángvirág, őszi kikerics.
USDA besorolása: 4-8 (Magyarország egész területén, 4b-7 zónában kiválóan nevelhető, a leghidegebb tájakon is megbízhatóan télálló).