Susquehanna indián banán, papau OLTVÁNY

A Susquehanna indián banán (Asimina triloba 'Susquehanna') az egyik legnagyobb termetű és legnagyobb gyümölcsű nemesített változata az észak-amerikai őshonos papau fának. Nevét a kelet-USA-ban található Susquehanna folyóról kapta, amelynek völgyében az indián banánok természetes élőhelyei megtalálhatók. Ez a lombhullató fa közepesen erős növekedésű, kifejlett magassága eléri az 5-8 métert, szélessége 4-6 méter, széles kúp alakú, sűrű, impozáns koronával, így az egyik legnagyobb termetű indián banán fajtának számít.

Külső megjelenése és termése

A fa erőteljes, széles koronát nevel, amely idővel akár 6-8 méter széles is lehet, ezért bőséges helyet igényel. Levelei kiemelkedően nagyok, elérhetik a 25-30 cm hosszúságot is, lándzsás-elliptikusak, felületük fényes sötétzöld, fonákjuk világosabb, ősszel csodálatos aranysárga színben pompáznak. Április-májusban, a lombfakadás előtt vagy azzal egy időben nyílnak a 3-5 cm átmérőjű, bíborvörös vagy csokoládébarna színű, 6 szirmú, harang alakú, enyhén lecsüngő virágok. A virágok illata enyhén édeskés, de nem tolakodó.

A 'Susquehanna' legnagyobb értéke a kiemelkedően nagy, szinte óriási méretű termése. A gyümölcsök a legnagyobbak az összes indián banán fajta között, súlyuk elérheti a 300-500 grammot, sőt kedvező körülmények között akár az 500 grammot is meghaladhatja. Alakjuk hosszúkás-ovális, 12-18 cm hosszúak, héjuk éretten zöldes-sárga, némi barnás árnyalattal. Húsuk sűrű, vajas-krémes állagú, viszonylag kevés magot tartalmaz (a gyümölcs tömegének kb. 10%-a), íze édes, gazdag trópusi jegyekkel (mango, banán, vanília), de a többi fajtához képest enyhén fűszeres, karamelles utóízzel is rendelkezik. Érése késői, szeptember végétől október elejéig történik, a termések egyenletesen érnek, ami megkönnyíti a betakarítást. A 'Susquehanna' termése kiválóan alkalmas friss fogyasztásra, de desszertekhez, turmixokhoz és fagylaltokhoz is ideális.

Igényei és gondozása

A Susquehanna indián banán félárnyékos vagy napos, széltől védett fekvést kedvel. Fiatal korban jól tűri az árnyékot, de napos helyen a termések édesebbek és nagyobbak lesznek. Mérete miatt legalább 5-6 méteres távolságot igényel más fáktól és épületektől. Talajban nem túl válogatós, de a mély termőrétegű, tápanyagban gazdag, állandóan enyhén nedves, jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú kémhatású (pH 5,5-7,0) közegben érzi magát legjobban. A pangó vizet és a tartós aszályt nem viseli el. Rendszeres, heti szintű, mélyre hatoló öntözést igényel, különösen a terméskötés és a gyümölcsök fejlődése idején. A nagy termések kialakulásához elengedhetetlen a megfelelő vízellátás.

Tavasszal érett komposzttal, szerves mulccsal (pl. fakéregmulcs) vagy jól érett istállótrágyával takarjuk a tövét a nedvesség megőrzése és a tápanyag-utánpótlás biztosítása érdekében. A mulcs a sekélyen futó gyökereket is védi a kiszáradástól és a szélsőséges hőmérséklettől. Metszést nem igényel, kivéve az elhalt, sérült vagy beteg ágak eltávolítását, ezt kora tavasszal (február végén, március elején) végezzük el. A Susquehanna erőteljes növekedése miatt időnként szükség lehet a korona ritkítására, hogy a napfény jobban elérje a terméseket.

Fontos: a 'Susquehanna' indián banán önmeddő, ezért a bőséges terméshozamhoz feltétlenül szükség van legalább két, egymástól genetikailag különböző fajtára a közelben (10-15 méteren belül). Javasolt beporzó partnerek: 'Sunflower', 'Shenandoah', 'SAB OV', 'Rebecca's Gold' vagy 'Sunglo'. A természetes beporzást legyek és bogarak végzik, de ha szükséges, kézi beporzással is segíthetünk. A 'Susquehanna' virágai bőségesen nyílnak, ami elősegíti a jó terméskötődést.

Kártevők és betegségek szempontjából ellenálló, vegyszeres permetezést nem igényel. A zebra fecskefarkú lepke hernyói ugyan táplálkoznak a fiatal levelekkel, de ez nem okoz maradandó kárt a fában. A magvak és az éretlen gyümölcs fogyasztása gyomorpanaszokat okozhat, ezért csak teljesen érett, puha gyümölcsöt fogyasszunk.

Kertstílus és növénytársítások

A 'Susquehanna' indián banán kiválóan illik:

• Nagy természetes és erdei kertekbe: ahol az erdőszéli, őszi hangulatot erősíti.

• Gyümölcsösökbe és tanyakertekbe: mint különleges, gigantikus termésű gyümölcsfa.

• Vadkertekbe és őshonos növényes kertekbe: ahol az észak-amerikai flórát mutatják be.

• Nagy magánkertekbe, parkokba és arborétumokba: impozáns méretével és termésével.

• Árnyékadó faként nagy teraszok, ülősarkok mellé.

Javasolt növénytársítások:

• Fák és cserjék: somfa (Cornus florida, Cornus mas), közönséges galagonya (Crataegus monogyna), amerikai bangita (Viburnum opulus), mogyoró (Corylus avellana), fekete bodza (Sambucus nigra), berkenye (Sorbus aucuparia), juhar (Acer saccharum)

• Évelők és talajtakarók: erdei páfrány (Dryopteris filix-mas), hímzőpáfrány (Athyrium filix-femina), erdei gyöngyvirág (Polygonatum multiflorum), télizöld meténg (Vinca minor), erdei szellőrózsa (Anemone nemorosa), békaliliom (Symplocarpus foetidus)

• Árnyéktűrő évelők: árnyliliom (Hosta), tarka levelű árnyéki árvacsalán (Lamium maculatum), kaukázusi nefelejcs (Brunnera macrophylla), páfrányfenyő (Podophyllum peltatum)

• Hagymások: hóvirág (Galanthus nivalis), téltemető (Eranthis hyemalis), krókusz (Crocus tommasinianus), tavaszi tőzike (Leucojum vernum), csillagos májvirág (Scilla siberica)

A fa tövében hagyjuk a lehullott leveleket, amelyek természetes talajtakaróként szolgálnak, védik a gyökereket a kiszáradástól és a fagytól, valamint folyamatosan pótolják a talaj humusztartalmát.

USDA besorolás: 5-8