Nain de Tidilli leander

A Télálló rózsaszín leander bájos és kompakt méretű cserje, amely a kertekben és teraszokon egyaránt lenyűgöző látványt nyújt. Ez a növény egy törpe változata a leandernek, és a szép virágzata, valamint az télizöld levelei miatt népszerű választás a dísznövények között.

A Télálló rózsaszín leander kisebb mérete ellenére sem veszít a vonzerejéből. A cserje sűrű lombozattal rendelkezik, amely télizöld lándzsás levelekből áll. A virágzat különösen lenyűgöző, hiszen a nyári hónapokban bőségesen hozza a rózsaszín virágokat. Ezek a virágok nem csak szépek, hanem gyönyörű illatot is árasztanak magukból, amely a kert vagy terasz közelében kellemes légkört teremt.

Gondozás:

1. Fény és talaj: A Télálló rózsaszín leander a napos elhelyezést kedveli, de félárnyékos területeken is megél. A jó vízelvezetésű, laza és tápanyagban gazdag talajt részesíti előnyben.

2. Öntözés: Az oleanderek mérsékelten szárazságtűrő növények, de különösen az első évben fontos, hogy rendszeresen öntözze a növényt, hogy a gyökerei megfelelően kialakulhassanak. Későbbi években is ügyeljen arra, hogy ne hagyja a talajt hosszú időn át kiszáradni.

3. Támaszték: Bár a 'Atlas Nain de Tidilli' oleander kompakt méretű, érdemes lehet kitámasztást biztosítani neki, hogy a virágzat és a hajtások szépen kifejlődhessenek.

4. Metszés: A leanderek általában tolerálják a metszést, amely lehetővé teszi az alak és a méret kontrollálását. A metszést általában a virágzás után vagy a késő télen végezzük.

5. Tápanyagellátás: A növekedési időszakban, tavasztól nyárig, a 'Atlas Nain de Tidilli' oleander számára érdemes műtrágyát adni, hogy támogassuk a virágzást és az egészséges növekedést.

6. Fontos tudni, hogy a leander növények minden része mérgező. Ügyeljen arra, hogy háziállatok és kisgyermekek ne érjék el vagy fogyasszák el a növényt.

7. - 15-17 Celsius fokig télálló védett, meleg fekvésben. Hosszabb ideig tartó fagyok esetén takarni érdemes.

A Télálló rózsaszín leanderegy gyönyörű és kompakt dísznövény, amely illatos virágzatával és örökzöld lombozatával feldobja a kertet vagy a teraszt. A megfelelő gondozással hosszú éveken keresztül élvezheti ezt a növényt, amely lenyűgöző látványt és kellemes hangulatot hoz a környezetébe.

Általános leírás

A nerium oleander, közismerten leander egy cserje vagy kisebb fa (max 5 m), amelyet világszerte termesztenek dísznövényként a szubtrópusi területeken. Ez az egyetlen faj, amelyet jelenleg a Nerium nemzetségbe soroltak, amely az Apocynaceae kutyafajták családjának Apocynoideae alcsaládjába tartozik. Olyan széles körben termesztik, hogy pontos származási régiót nem azonosítottak, bár általában a Földközi-tenger medencéjéhez kötik. Szárazságot és áradást is jól tűri, de a tartós fagyot és a nagyobb hidegeket (-10 Celsius fokig) nem. A fehér, rózsaszín vagy piros ötkaréjos virágok egész évben fürtökben nőnek, tetőzésük a nyár folyamán van. A termés egy hosszú, keskeny tüszőpár, amely éréskor felhasad, és számos pelyhes magot szabadít fel. A nerium számos mérgező vegyületet tartalmaz, és erről tudva az emberek az egész történelem során mérgező növénynek tartották. Keserűsége azonban az emberek és a legtöbb állat számára élvezhetetlenné teszi, így a mérgezési esetek ritkák, és az emberi halálozás általános kockázata alacsony. Nagyobb mennyiség lenyelése hányingert, hányást, fokozott nyálfolyást, hasi fájdalmat, véres hasmenést és szabálytalan szívritmust okozhat. A nedvvel való hosszan tartó érintkezés bőrirritációt, szemgyulladást és dermatitiszt okozhat. A levelek hármas párban vagy gömbölyűek, vastagok és bőrszerűek, sötétzöldek, keskeny lándzsa alakúak, 5–21 centiméter hosszúak és 1–3,5 cm szélesek. A virágok fürtökben nőnek az egyes ágak végén; fehérek, rózsaszíntől vörösig terjedőek, 2,5–5 cm átmérőjűek. Bizonyos fajták virágai édes illatúak. A termés 5–23 cm hosszú, keskeny tüszőpár, amely éréskor felhasad, és számos pelyhes magot szabadít fel. A Nerium oleander taxonómiai nevet Linné adta először 1753-ban. A Nerium nemzetségnév a nẽrion (νήριον) növény ógörög nevének latinosított formája, amely viszont a görög víz, nẽros (νηρός) szóból származik, mivel az oleander természetes élőhelye folyók és patakok mentén található. A fajnév eredete vitatott. Az oleander szó már az i.sz. első században megjelenik, amikor a görög orvos, Pedanius Dioscorides a rómaiak által a növényre használt kifejezések egyikeként említette. Merriam-Webster úgy véli, hogy ez a szó a növény késői latin nevének középkori latin elrontása: arodandrum vagy lorandrum, vagy valószínűbb, hogy rododendron (a növény másik ógörög neve), az olajfával (Olea europaea) való hasonlóság miatt az olea hozzáadásával. Egy másik elmélet szerint az oleander egy görög összetett főnév latinosított formája: οllyo (ὀλλύω) 'megölök', és a görög férfi főnév, aner, genitivus. andros (ἀνήρ, ἀνδρός). Az oleander emberre gyakorolt mérgezésének tulajdonítható. Az oleandernek a babérral (Laurus nobilis) való etimológiai asszociációja a mai napig is fennmaradt: Franciaországban a növényt "laurier rose" néven ismerik, míg a spanyol "Adelfa" kifejezés az eredeti ókori görög név leszármazottja. mind a babér, mind az oleander, a daphne, amely később az arab nyelvhasználatba, és onnan Spanyolországba került. A nerium oleander vagy őshonos, vagy meghonosodott egy tág területen, Északnyugat-Afrikától, valamint az Ibériai- és Olasz-félszigettől keletre, a Földközi-tenger térségén át, valamint a Fekete-tenger térségének melegebb területein, az Arab-félszigeten, Ázsia déli részén és keletre egészen Jünnanig (DNy-Kína). Jellemzően a folyóvölgyek patakmederei környékén fordul elő, ahol elviseli a hosszú aszályos évszakokat és a téli esőzések miatti elöntést. Az oleander hagyományos mediterrán és szubtrópusi elterjedésén túl a növény enyhe óceáni éghajlaton is termeszthető, védelem nélkül termesztik Franciaország atlanti partvidékén, Dél-Anglia melegebb területein. A virágok rovarlátogatást igényelnek és beporzásuk megtévesztő mechanizmus révén történik. A mutatós corolla hatékony reklámként működik, hogy távolról vonzza a beporzókat, de a virágok nektármentesek, így nem kínálnak jutalmat látogatóiknak. A Nerium oleander termesztésének története évezredekre nyúlik vissza, különösen a Földközi-tenger medencéjének nagy ősi civilizációban. Az ókori görögök több elnevezést is adtak a növénynek, többek között rododaphne, nerion, rhododendron és rhodon. Plinius megerősítette, hogy a rómaiaknál nem volt latin szó a növényre, hanem a görög kifejezéseket használták. Pedanius Dioscorides a Kr.u. 1. századi gyógyszerkönyvében, a De Materia Medica-ban kijelenti, hogy a rómaiak a görög rododendront, de a latin Oleandert és Laurorosát is használták. Az egyiptomiak scinphe-nek, az észak-afrikaiak rhodedaphane-nak. A Perspectives in Biology and Medicine orvosi folyóiratban megjelent 2014-es cikk azt állította, hogy az oleander volt az az anyag, amely hallucinációt váltott ki a Pythiában, Apolló női papnőjében, akit az ókori Görögországban Delphoi orákulumának is neveztek. Ezen elmélet szerint a Pythia transza az oleanderlevél füstjének belélegzésének vagy kis mennyiségű leanderlevél megrágásának tünetei. Az oleander nagyon népszerű díszcserje volt a római kertekben; ez az egyik leggyakrabban ábrázolt növény, pl falfestményeken Pompejiben.