Egy újabb „rejtély-növény”, ugyanis teljesen érthetetlen, hogy hazánkban miért nem terjedt el, hiszen teljesen télálló és klímánk egyéb adottságai is tökéletesen megfelelnek számára. A kínai datolya, mint neve is mutatja, Kínából származik, ahol már 4000 (!) évvel ezelőtt termesztették és ahol jelenleg már 400 fölött van fajtáinak száma. Napjainkban Oroszországban, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Dél-Európában és az USA délnyugati részén is számottevő mennyiségben termesztik. Az alapfaj termése kicsi, nem lédús, teljes érésben inkább cukrozott fűrészpornak tűnik, ez lehet az oka, hogy nem sokan kívánták meg eddig nálunk. Nemesített fajtái viszont finomak, lében gazdagabbak, édesek, termesztésre tényleg érdemesek lennének, nem utolsósorban gazdag C-vitamin tartalmuk miatt is. Az ázsiai kultúrákban teáját évezredek óta gyógyításra is használják, pl. torokfájás esetén. A növény kezdetben kis kerekded cserje, majd kisebb fává is cseperedhet. Lombozata igen mutatós, viszonylag kis levelei csillogóan fénylő élénkzöldek. Virágai kicsik, zöldessárgák, enyhén illatosak, késő tavasztól kora nyárig nyílnak. A késő tavaszi fagyok nem ártanak neki, mert lombfakadása is elég késői. Termesztésére bármilyen átlagos adottságú terület megfelelő, sőt a szárazságot kifejezetten jól tűri! A ’Li’ az egyik legkorábban érő fajta, már augusztus közepén szedhető. Gömbölyű termései zöldessárgák, nagy méretűek, elsősorban friss fogyasztásra ajánlhatók. Fája keskeny, felfelé törekvő, sűrűn ágas, kissé tövises.
6a-9b USDA-zóna