A Japán lonc (Lonicera japonica) – örökzöld vagy félörökzöld, gyors növekedésű, csavarodó kúszócserje, kifejlett magassága támasz mellett elérheti a 4–8 métert is. Hosszúkás, tojásdad levelei sötétzöldek, fonákjukon világosabbak. Tavasztól nyárig (május–augusztus) nyíló, rendkívül illatos, fehér virágai az idő előrehaladtával sárgásfehérre színeződnek, így a növényen egyszerre látható mindkét szín. Napos vagy félárnyékos, szélvédett helyet, jó vízáteresztő, tápanyagban gazdag talajt kedvel. Közepes vízigényű, a rövid aszályt is jól tűri; metszését kora tavasszal végezzük. Romantikus, természetes hatású kertekbe, falusi kertekbe, pergolákhoz, kerítések befuttatására, de akár talajtakarónak is ideális. Társítható más kúszónövényekkel (pl. iszalag), levendulával, rózsákkal, díszfüvekkel vagy alacsony örökzöldekkel.
A japán lonc (más néven japán futólonc) Kelet-Ázsiából származó, rendkívül népszerű kúszónövény, amelyet elsősorban illatos virágai és gyors növekedése miatt ültetnek. Támasz mellett 4–8 méter magasra is felkapaszkodhat, míg támasz nélkül talajtakaróként, a földön kúszva is szépen terjed. A növény azonban hajlamos a túlzott terjedésre, érdemes a növekedésére odafigyelni.
Külső megjelenés
A japán lonc levelei egyszerűek, átellenes állásúak, tojásdadok, 3–8 cm hosszúak. Felszínük fényes sötétzöld, fonákjukon világosabbak, fiatalon mindkét oldalukon szőrösek. A növény enyhe teleken örökzöld, hideg teleken azonban leveleit hullathatja. Virágai május–augusztus között nyílnak, eleinte fehérek, később sárgássá válnak, így a hajtásokon egyszerre megfigyelhető mindkét szín. A virágok csövesek, kétajkúak, jellegzetes, igen erős, édes illatot árasztanak, különösen az esti órákban. Termése ősszel beérő, fényes, kékesfekete bogyó, amely azonban erősen mérgező.
Igényei és gondozási útmutató
Fényigény: napos vagy félárnyékos helyet kedvel. Félárnyékban a legszebb a lombszíne és a legbőségesebb a virágzás.
Talaj: jó vízáteresztő, tápanyagban közepesen gazdag, semleges vagy enyhén savanyú kémhatású (pH 6,0–7,5). Átlagos kerti talajban is megél, de laza, humuszos közegben fejlődik a legszebben.
Öntözés: közepes vízigényű; a fiatal növényeket és a tartósan száraz időszakokat kivéve nem igényel rendszeres öntözést. A jól meggyökeresedett példányok a rövid aszályt is elviselik.
Tápanyag-utánpótlás: tavasszal komposzttal vagy lassú oldódású, általános célú műtrágyával érdemes megtámogatni a bőséges virágzás érdekében.
Metszés: kora tavasszal (február–március) ajánlott. A túl hosszú, sűrű vagy elöregedett hajtásokat vissza lehet vágni, hogy a növény formáját megtartsuk és a virágzását serkentsük. Metszés nélkül idővel alulról felkopaszodhat.
Telelés: kimondottan télálló, Magyarország egész területén megbízhatóan áttelel. Enyhe teleken leveleit is megtartja.
Kártevők, betegségek: időnként lisztharmat vagy levéltetvek támadhatják meg.
Kertstílus, ahová illik
Romantikus, természetes hatású kertek, falusi kertek (cottage garden), erdős szegélyek. Kiválóan alkalmas pergolák, lugasok, kerítések, falak befuttatására, de akár talajtakaróként is használható.
Változatos növénytársítások
Más kúszónövények: futórózsák, iszalag (Clematis fajták) – eltérő virágzási idővel egész szezonban díszíthetnek.
Lila virágú évelők: levendula, macskamenta, perovszkia – a japán lonc fehér virágaival szép kontrasztot alkotnak.
Rózsák: a japán lonc és a rózsák egymást erősítve is szépen mutatnak egy pergolán.
Alacsony, árnyéktűrő évelők (a növény tövéhez): páfrányok, tüdőfű, árnyékliliom.
Tavaszi hagymások: krókusz, nárcisz – a lonc lombfakadása előtt még érvényesülhetnek.
Figyelmeztetés: A japán lonc bogyós termése mérgező! Fogyasztása emberben és állatokban hányingert, hányást, hasmenést okozhat. Kisebb kertekben érdemes a terjedését rendszeres metszéssel korlátozni.
USDA besorolása: 4–9 (egyes források szerint 5–9; Magyarország egész területén, a 4b–7b zónákban biztonságosan nevelhető).