Barna török füge

Nyugat-Európa legnépszerűbb fügéje, mely kiváló fagytűrésével, és hihetetlen termésbőségével hazai kertjeinknek is ígéretes újdonsága! Rendkívül bőtermő, aszalásra az egyik legalkalmasabb fajta. Gyümölcseit késő nyáron, kora ősszel hozza.

A Barna török füge könnyen nevelhető és viszonylag igénytelen.

• Öntözés: Közepes vízigényű. A növekedési időszakban rendszeres öntözést igényel, de jól tűri a szárazságot. A talajt egyenletesen nedvesen kell tartani, de el kell kerülni a víz állását.

• Metszés: A téli metszés ideális a forma kialakításához és a halott ágak eltávolításához. A metszés serkenti az új hajtások növekedését, amelyeken a termések képződnek.

• Télvédelem: A USDA 6-os zónában és hidegebb éghajlatokon téli védelem nélkülözhetetlen. A gyökérzóna vastag mulccsal való takarása és a növény burkolása segíthet a fagykárosodás elkerülésében. Konténerben nevelt növényeket téli fagyok előtt hűvös, fényes helyiségbe kell helyezni.

• Trágyázás: A talaj komposzttal való gazdagítása és a növekedési szezonban egy kiegyensúlyozott műtrágya alkalmazása előnyös.

 Ültetési javaslat

A Barna török füge rendkívül sokoldalúan használható fel.

• Kültéri ültetés: Díszfa vagy gyümölcstermő növényként egyaránt kiváló. Ültessük napos, védett helyre, például egy déli tájolású fal mellé, amely hőt ad és véd a fagyoktól.

• Konténeres nevelés: Edénybe ültetve is nagyon jól megél, így teraszra és kisebb kertekbe is ideális. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy hidegebb teleken a növényt beltérbe helyezzük.

• Tőtávolság: A talajba ültetéskor 2-3 méteres távolságot kell betartani a megfelelő fejlődés érdekében.

 Ajánlott kerttípusok

A Ficus carica 'Brown Turkey' jól illeszkedik az alábbi kerttípusokba:

• Gyümölcskert

• Mediterrán kert

• Díszkert

• Konténeres kert

7a-10a USDA-zóna

Füge, az édenkert gyümölcse. A fügefák komoly titkokat rejtenek, hiszen virágaik soha nem látnak napvilágot. A füge még zöld, termésnek nevezett része igazából virág, pontosabban egy serlegvirágzat. A füge az emberiség egyik legrégebben termesztett növénye. A Jordán-folyó völgyében több mint tízezer éves fügemaradványokra bukkantak, melyeket emberi beavatkozással szaporítottak. Maga a gyümölcs a történelem folyamán mindig is kultikus erejű tápláléknak számított. Egyiptomi sírok falfestményei is ábrázolnak fügeszedőket, Buddha megvilágosodása egy fügefa alatt történt, a hinduk szerint ez maga a ’szent fa’, mellyel az istenek átadták az embereknek a tudást. Platón véleménye szerint a füge az atléták tökéletes tápláléka, így az ókori Athénban talán nem véletlenül volt állami monopólium a kereskedelme, tiltották az exportját, nehogy túl sok jusson belőle az olimpiai ellenfeleiknek. A Szentírásban igaz, a szőlő a leggyakrabban előforduló gyümölcs, de közvetlenül a füge (Ficus carica) követi, melyet több mint hatvan helyen említ a Biblia. De ha a füge maga a virágzat, akkor hol a füge termése? Tehát azt már az elején leszögeztük, hogy a füge egy összetett virágzat, belsejében sok száz apró virágot bújtat, ezáltal mikor megérik, nem is egyetlen termésről beszélhetünk, hanem sok száz aprócska termés csoportosulásáról, egy befelé fordított fürtről. Olyan ez, mintha egy szőlőfürtöt becsomagoltunk volna egy selymes tapintású, könnycsepp alakú bőrbatyuba. Az édes ízű füge nem véletlenül a romantikus esték egyik elengedhetetlen gyümölcse! Fokozza a „boldogsághormon”, az endorfin-kiválasztását, hírhedten vágyfokozó, miközben nem hizlal, és tisztítja, megszépíti a bőrt, lelkileg nyitottabbá tesz, mivel oldja a gátlásokat. A növény minden porcikája (leszámítva a teljesen érett gyümölcsöket) hófehér, latex tartalmú tejnedvet tartalmaz, amely gyengén maró hatású az emberi szövetekre is. A füge szorosan kötődik a szimbolikához. Szinte minden vallásban másként, de jellemzően a füge az egyetemes igazságot, tudást és bőséget szimbolizálja. Míg a keresztény hagyomány az almát a tudás, a jó és a rossz fájának gyümölcseként ismeri el, addig a zsidó hagyomány ezt a szerepet a fügének tulajdonítja. A Biblia alapján egyes tudósok úgy értelmezik, hogy Ádám és Éva fügét evett, nem almát – végül is később meztelenségüket nem véletlenül fügelevél mögé rejtették.