Távol-keleten már régóta kedvelt díszcserje, Koreában és a Korea déli csücskénél fekvő Japánhoz tartozó kis szigeten, Tsushima-szigeten honos. Yokohamából érkezett az első példány 1902-ben a Kew Gardenbe és feljegyzések szerint 1906-ban nyílt először. Mielőtt azonban e szép virágú díszcserje az angol kertészek útján tovább terjedt volna, a francia Lemoine kertészet (1905-ben) nagyobb tételt rendelt az említett japán cégtől, néhány év alatt elszaporította és Európa-szerte árusította. Hozzánk az 1910-es években jutott el, Kámonban Saághy már ültette, továbbá volt Erdőtelken is, és herbáriumi példányaink bizonyítják, hogy Brzaznovszky András szentesi kertészetében 1928-ban már szaporították és virágzott is.

Ezüstös vagy szürkészöld, dús lombozatával sok tekintetben a Kárpátokban és az Alpokban honos cirbolyfenyőre (Pinus cembra) emlékeztet, koronája azonban kevésbé tömött, tűlevelei hosszabbak, merevebbek, a tengely felé kevésbé visszahajlók. A ritkább ágrendszerük folytán megjelenésük erőteljesebb. A rendszerint egytörzsű, szabályos kúp koronájú koreai selyemfenyő hazájában 20-30 méterre is megnőhet, nálunk a legnagyobb, 15-20 éves hazai példány 6-7 méter magas. Az idősebb (60-80 éves) európai példányok törzsátmérője 30-40 cm. A kéreg kezdetben sima, világosszürke, később repedezett, kisebb-nagyobb szabálytalan foltokban leválik. Erőteljes hajtásai zöldek, majd zöldes-szürkék, az első két évben vörösbarnán pelyhesek.