Tölgyek reneszánsza

Bár tájainkon hét tölgyfaj is őshonos, kertjeinkben alig találkozni velük. Annak ellenére történik ez így, hogy az itt élő fajok többsége szívós, klímánkat kitűnően tűrő növény, korona alakjuk, levélrajzolatuk, látványos makktermésük pedig első osztályú dísznövénnyé teszi őket. Még a legismertebb, a folyószabályozások előtt az Alföldön is komoly erdőségeket adó kocsányos tölgy (Quercus robur) is kiszorult a kertészkedésből és jobbára csak erdészeti növényként ismert.

Az utóbbi két évtizedben azonban megmozdult valami. A kertkedvelő ˛ínyencek˝, gyűjtők az ország egyre több vidékén nevelnek, ültetnek kis termetű, sokszor csak bokorrá növő örökzöld vagy télizöld tölgyeket, amelyeknek hideg- és szárazságtűrése, szépsége - ma már kijelenthető - komoly érv elterjedésük és elterjesztésük mellett.

Bal oldali kép: Tízéves, másfél méteres karmazsintölgy hazai kertben. Télen-nyáron ilyen

Az északi félteke szubtrópusi, mediterrán és mérsékelt övi övezeteiben, Amerikában éppúgy, mint Eurázsiában, igen sokféle tölgy él, rendkívül változatos terepviszonyok és klímakörülmények között. A rideg félsivatagoktól a szubtrópusi mocsarakon át a hűvös, de nagyon csapadékos óceáni klímaterületeken keresztül Kanada hidegéig összesen több mint 200 tölgyfaj gyarapítja az erdőket, a ligeteket, a füves puszták folyó menti facsoportjait. Számunkra természetesen azok érdekesek, amelyek vagy eredetileg is itt élnek, vagy földtörténeti fejlődésük során szerzett tulajdonságaik teszik őket alkalmassá adottságaink elviselésére. Dísznövényként komoly szerephez juthatnak azok a hibridtölgyek is, amelyek a hidegtűrő, lombhullató faj és az érzékenyebb déli származású örökzöld tölgy kereszteződéséből származnak. Tetszetős, télen is zöld lombjukkal sajátos, derűs színfoltjai a téli hónapoknak.

Jobb oldali kép: A pontuszi tölgy (Quercus pontica) a nagylevelű, lombhullató, abszolút télálló bokortölgyek közül való

Mielőtt kertünkbe vinnénk egy tölgyet, fontos még tudnunk, élete során mekkorára nő? Az erdészetileg művelt tölgyfajok ültetése ellen ugyanis - különösen régebben - gyakori aggály volt, hogy 20-30 méteres óriássá nőnek (100-200 év alatt!) és minden mást kiszorítanak a kertből. A továbbiakban olyan fajokról és hibridekről esik csak szó, amelyek kicsi (3-5 méter) vagy legfeljebb közepes (8-10 méter) méretűek lesznek néhány évtized alatt. Ide kívánkozik még: a hatalmasra növőket rendszeres metszéssel, alakítással (lásd: nagyméretű bonsai) ugyancsak abban a mérettartományban lehet tartani, amekkorák egyébként is lenni szoktak ültetett lombhullató fáink.

Két őshonos tölgyünk, a cser- (Quercus cerris) és a molyhos tölgy (Quercus pubescens) télizöld változata a magyar botanikuskertész, Ambrózy-Migazzi István nevéhez fűződik. Ő szelektálta-nemesítette mindkettőt, legnagyobb példányaik a soproni egyetem botanikus kertjében láthatóak. Kitűnő szárazságtűrés, szép levélrajzolat, közepes termet jellemzi őket. Téli lombtartást szélvédett helyen várhatunk tőlük.

Lombhullató, de hatalmas, nagyon díszes levelekkel ékeskedik a magyar tölgy (Quercus farnetto). Különösen szép, Angliában szelektált fajtája a Hungarian Crown (Magyar Korona). Közepes vízigény, közepes termet, gyönyörű levél, parásodó, szép, mintás kéreg, szabályos koronaforma jellemzi - az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet érdemel!

Bal oldali kép: Turner-tölgy tavaszi virágzásban, frisszöld, új levelekkel

A félörökzöld hibridtölgyek közül nálunk legismertebb a Turner-tölgy (Quercus turneri v. pseudoturneri), amelyből a budapesti közparkokban is akad néhány 50-80 éves példány. Mélyzöld, kemény, szép rajzolatú levél, közepes termet a legfőbb jellemzői. A mi csertölígyünk és egy (nálunk) fagyérzékeny portugál örökzöld faj hibridje a Lucombe-tölgy, amely fényes, vékony szövetű leveleivel, széles, gömb alakú koronával jeleskedik.

Kétszáz évnél idősebb, hatalmas példánya a londoni Királyi Botanikus Kert (Kew Gardens) egyik büszkesége. Mivel itt jött létre, ezért nevében is ennek a kertnek a nevét viseli a Kew hibridtölgy. Kicsiny, mélyzöld, fűrészes karéjú levelei télen is sokáig zöldek, a fa bokortermetűre nő. Mindhárom hibridtölgyet oltással szaporítják, ezért igényeiket az határozza meg, hogy milyen alanyra oltották őket. Ha alanyuk - és így gyökérzetük - a vízigényesebb kocsányos tölgy, akkor a nyári rendszeres öntözést meghálálják. Végül három kifejezetten szárazságtűrő, bokortermetű örökzöld faj a Mediterráneumból. Spanyolországtól Dalmácián át Törökországig honos a magyaltölgy (Quercus ilex).

Jobb oldali kép: Az örökzöld magyaltölgy (Quercus ilex) terméses ágai hazai kertben

Élőhelyén akár 15-20 méteres is lehet, nálunk jóval kisebb lesz. Fiatalkori levelei kemények, merevek, szúrós hegyűek, később sima szélűek, fonákuk hamvasfehér. Az egészen kis levelű (3-4 cm), lassú növésű típusok nagyon jó téltűrők. Közeli rokona a mindig szúrómerev, fényeszöld levelű, fantasztikus szárazság- és hidegtűrő karmaízsintölgy (Quercus coccifera), amely Anatólia és Észak-Törökország sanyarú viszonyai között is honos.

Ugyanezen vidékek szülötte az anatóliai bokortölgy (Quercus infectoria), amely szürkés-kékeszöld, hullámos szélű leveleivel állja a nyári száraz forróságot, a dermesztő anatóliai hóviharokat. Nagyon védett, déli lejtőjű kertekben felnevelhető a portugál paratölgy (Quercus suber) is. Hullámos szélű, apró örökzöld levelei már fiatalon is ékességei, arra azonban, hogy leválasztható, folyton vastagodó kérgéből (parafa) dugót vagy burkolólapot készítsünk, szerencsés esetben is több évtizedet kell várnunk...