A század elején ültetett példányok lassan kiöregednek, elpusztulnak. Tíz évvel ezelőtt a szelestei és a rátóti fa is egyre rosszabb állapotba került. Ekkor úgy látszott, a faj rövidesen eltűnik a hazai parkokból. Szerencsére nem így történt. A Szombathelyi Kertészeti Vállalat faiskolájából kigördülő autókon lassan megszokott látvány a tömör tűállású kékesszürke lombozatú nemes jegenyefenyő. A közel 70-80 évnyi űrt most úgy látszik, igyekszünk behozni: egyre több választékosan telepített kiskertben és parkban látunk fiatal nemes jegenyefenyőt.

A nemzetség egyik legkülönösebb képviselője, a Santa Lucia jegenyefenyő talán nem is igazi Abies. Hosszúkás, kihegyezett rügyei, ritkásan álló, görbe, kard alakú tűlevelei, a tobozokon feltűnően hosszan kiálló, gyantacseppes murvalevelei (brakteái), ágállása, csüngő oldalágai, hajtásai mind elütnek az Abies-ek jellegzetes képétől. Mintha egy ősvilági fenyő, egy araukária, duglász- és jegenyefenyő köztes alakja maradt volna fenn csodálatos véletlen folytán a déli, sivatagi Kaliforniában. A csendes-óceáni part mentén húzódó Santa Lucia hegység nyáron száraz, forró klímájú, kanyonokkal, sziklatörésekkel szabdalt hegységének agyagos talajú völgyei, kőgörgeteges védett domboldalai között a „Teve völgy” (Camel Valley) és San Antonio között őshonos.