Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Dr. Debreczy Zsolt - Dr. Rácz István

Santa Lucia jegenyefenyő (Abies bracteata)

A nemzetség egyik legkülönösebb képviselője, a Santa Lucia jegenyefenyő talán nem is igazi Abies. Hosszúkás, kihegyezett rügyei, ritkásan álló, görbe, kard alakú tűlevelei, a tobozokon feltűnően hosszan kiálló, gyantacseppes murvalevelei (brakteái), ágállása, csüngő oldalágai, hajtásai mind elütnek az Abies-ek jellegzetes képétől. Mintha egy ősvilági fenyő, egy araukária, duglász- és jegenyefenyő köztes alakja maradt volna fenn csodálatos véletlen folytán a déli, sivatagi Kaliforniában. A csendes-óceáni part mentén húzódó Santa Lucia hegység nyáron száraz, forró klímájú, kanyonokkal, sziklatörésekkel szabdalt hegységének agyagos talajú völgyei, kőgörgeteges védett domboldalai között a „Teve völgy” (Camel Valley) és San Antonio között őshonos. Felfedezése Coulter expedíciójának érdeme: 1831-ben bukkant rá az akkor még alig kutatott félsivatagi hegyvidék völgyeiben. Azóta csaknem minden botanikus felkeresi a különös, szigorúan védett fajt.           A csapadék, élőhelyének kevés szintkülönbsége (600-914 méter) ellenére gyorsan nő a felsőbb övezetben és 500 mm-ről eléri az 1300 mm-t. Ennek jó része a téli félévben hullik és a növekedési időszakban párás, nedves feltételeket nyújt. Európában főleg Angliában láthatók szép példányai: ezek szabályos kúp alakúak, oldalágaik csavarvonal szerinti szabályossággal állnak, lágy ívvel visszahajlóak - a vékonyabb ágak, hajtások hosszan csüngők, úgy, hogy a korona inkább egy pompás lucra, mint jegenyefenyőre emlékeztet. A hajtások tengelye fényes, sárgás- vagy vörösbarna, a tűlevelek elnyújtott spirál mentén többé-kevésbé fésűsen széthajlók vagy a korona csúcsán körben állók. A tobozok augusztus-szeptemberben érnek, hamvaszöldek, a fellevelek csúcsán a gyantacseppek egyedülálló látványt nyújtanak. Az Őrsi-hegyen, a Folly Arborétumban a század elején hozott példány több mint fél évszázadig élt és rendszeresen tobozokat is hozott. Bizonyosnak vehetjük, hogy a Santa Lucia jegenyefenyő az ország más részein is megélne és üdébb talajon, párásabb környezetben hosszabb életű is lehetne.



Kommentek a bejegyzéshez