Tallahatchie indián banán, pawpaw OLTVÁNY

A Tallahatchie indián banán (Asimina triloba 'Tallahatchie') egy kiváló minőségű, nemesített változata az észak-amerikai őshonos papau fának, amelyet kiemelkedően édes, gazdag ízvilágú gyümölcsei miatt tartanak számon. Nevét a Mississippi állambeli Tallahatchie folyóról kapta, amelynek mentén az indián banánok természetes élőhelyei megtalálhatók – a folyó neve csoktaw nyelven "sziklás folyót" jelent. Ez a lombhullató fa lassú-közepes növekedésű, kifejlett magassága eléri a 4-6 métert, szélessége 3-5 méter, széles kúp alakú, sűrű, dús koronával.

Külső megjelenése és termése

A fa széles, terebélyes koronát nevel, amely kiváló árnyékadóvá teszi. Levelei nagyon dekoratívak, 15-25 cm hosszúak, lándzsás-elliptikusak, felületük fényes sötétzöld, fonákjuk világosabb, enyhén szőrözött, ősszel csodálatos aranysárga színben pompáznak. Április-májusban, a lombfakadás előtt vagy azzal egy időben nyílnak a 3-4 cm átmérőjű, bíborvörös vagy csokoládébarna színű, 6 szirmú, harang alakú, lecsüngő virágok. A virágok illata enyhén édeskés, jellegzetesen "erjedt gyümölcsös" illattal, amely a légybeporzókat vonzza.

A 'Tallahatchie' legnagyobb értéke a kiváló ízű, nagy termése. A gyümölcsök nagyok, átlagosan 200-350 grammosak, alakjuk hosszúkás-ovális, 10-15 cm hosszúak. Héjuk éretten sárgászöld, némi barnás árnyalattal, vékony, könnyen hámozható. Húsuk sűrű, vajas-krémes állagú, nagyon kevés magot tartalmaz (az egyik legkevesebb magvú fajták között), íze rendkívül édes, gazdag trópusi jegyekkel, amely a mango, banán, vanília és ananász harmonikus keverékére emlékeztet. A 'Tallahatchie' ízvilágát sokan az egyik legjobbnak tartják az összes indián banán fajta között. Érése késői, szeptember közepétől október elejéig történik, a termések egyenletesen érnek, ami megkönnyíti a betakarítást.

Igényei és gondozása

A Tallahatchie indián banán félárnyékos vagy napos, széltől védett fekvést kedvel. Fiatal korban jól tűri az árnyékot, de napos helyen a termések édesebbek, nagyobbak és az ízük is intenzívebb lesz. Talajban nem túl válogatós, de a mély termőrétegű, tápanyagban gazdag, állandóan enyhén nedves, jó vízáteresztő képességű, enyhén savanyú kémhatású (pH 5,5-7,0) közegben érzi magát legjobban. A pangó vizet és a tartós aszályt nem viseli el. Rendszeres, heti szintű, mélyre hatoló öntözést igényel, különösen a terméskötés és a gyümölcsök fejlődése idején. A talajt érdemes mulcsozni a nedvesség megőrzése érdekében.

Tavasszal érett komposzttal, szerves mulccsal (pl. fakéregmulcs) vagy jól érett istállótrágyával takarjuk a tövét a nedvesség megőrzése és a tápanyag-utánpótlás biztosítása érdekében. A mulcs a sekélyen futó gyökereket is védi a kiszáradástól és a szélsőséges hőmérséklettől. Metszést nem igényel, kivéve az elhalt, sérült vagy beteg ágak eltávolítását, ezt kora tavasszal (február végén, március elején) végezzük el. A 'Tallahatchie' természetes formája szép, kúp alakú, ezért formázó metszésre nincs szükség.

Fontos: a 'Tallahatchie' indián banán önmeddő, ezért a bőséges terméshozamhoz feltétlenül szükség van legalább két, egymástól genetikailag különböző fajtára a közelben (10-15 méteren belül). Javasolt beporzó partnerek: 'Sunflower', 'Shenandoah', 'SAB OV', 'Susquehanna', 'Rebecca's Gold' vagy 'Sunglo'. A természetes beporzást legyek és bogarak végzik, de ha szükséges, kézi beporzással is segíthetünk.

Kártevők és betegségek szempontjából ellenálló, vegyszeres permetezést nem igényel. A zebra fecskefarkú lepke hernyói ugyan táplálkoznak a fiatal levelekkel, de ez nem okoz maradandó kárt a fában, sőt, a lepke jelenléte a természetes ökoszisztéma egészségének jele. A magvak és az éretlen gyümölcs fogyasztása gyomorpanaszokat okozhat, ezért csak teljesen érett, puha gyümölcsöt fogyasszunk.

Kertstílus és növénytársítások

A 'Tallahatchie' indián banán kiválóan illik:

• Természetes és erdei kertekbe: ahol az erdőszéli, déli hangulatot erősíti.

• Gyümölcsösökbe és tanyakertekbe: mint különleges, kiváló ízű gyümölcsfa.

• Vadkertekbe és őshonos növényes kertekbe: ahol az észak-amerikai flórát mutatják be.

• Nagyobb magánkertekbe, parkokba és arborétumokba: dekoratív lombozatával és termésével.

• Árnyékadó faként teraszok, ülősarkok mellé.

Javasolt növénytársítások:

• Fák és cserjék: somfa (Cornus florida, Cornus mas), közönséges galagonya (Crataegus monogyna), amerikai bangita (Viburnum opulus), mogyoró (Corylus avellana), fekete bodza (Sambucus nigra), berkenye (Sorbus aucuparia)

• Évelők és talajtakarók: erdei páfrány (Dryopteris filix-mas), hímzőpáfrány (Athyrium filix-femina), erdei gyöngyvirág (Polygonatum multiflorum), télizöld meténg (Vinca minor), erdei szellőrózsa (Anemone nemorosa), békaliliom (Symplocarpus foetidus)

• Árnyéktűrő évelők: árnyliliom (Hosta), tarka levelű árnyéki árvacsalán (Lamium maculatum), kaukázusi nefelejcs (Brunnera macrophylla), páfrányfenyő (Podophyllum peltatum)

• Hagymások: hóvirág (Galanthus nivalis), téltemető (Eranthis hyemalis), krókusz (Crocus tommasinianus), tavaszi tőzike (Leucojum vernum), csillagos májvirág (Scilla siberica)

A fa tövében hagyjuk a lehullott leveleket, amelyek természetes talajtakaróként szolgálnak, védik a gyökereket a kiszáradástól és a fagytól, valamint folyamatosan pótolják a talaj humusztartalmát.