A Papa Gambetta leander (Nerium oleander 'Papa Gambetta) hatalmas lazac piros, barack színű torokkal rendelkező virágtömeggel kápráztatja el a kertbarátokat.
A Papa Gambetta leander (Nerium oleander ’Papa Gambetta’) egy viszonylag ismert leander fajta, mely az 1970-es évek első felében jelent meg az francia kertészetekben. A pompás lazac vörös szirmokhoz stílusosan illeszkedik a virág halványsárga torka, mely még melegebb, még szemet gyönyörködtetőbb színhatást eredményez.
A „Gabetta Piante e Vivai” egy olasz kertészet közel a francia határhoz, mely több kertész generáció alatt foglalkozik dísznövény termesztessél, köztük a leanderek nemesítésével. Így mostanra a család minden tagjáról neveztek el leandereket (Papa Gambettea, Mama Gambetta, Agnes Gambetta, Marie Gambetta), érezhetjük tehát, hogy ezek büszkeségre okot adó, jól kiérlelt különleges fajták.
A növény tűző napon mutatja meg igazi szépségét, keskeny, kissé szürkés árnyalatú leveleivel az átlagosnál jobb szárazságtűrő fajtának mondhatjuk. Kompakt növekedésű, ezért kevés metszést igényel. Kifejlett magassága 1,5 méter körüli.
Kifejezetten igényes növény, nagy víz- és tápanyagigénnyel, valamint nagy fény, és hőigénnyel.
Fontos, hogy a leanderekre jellemzően a növény minden része mérgező.
Ez a leander fajta nem tartózik a télálló leanderek közé. Teleltetésének ideje már szeptember második felében elkezdődik. A mediterrán származású növényeket ettől kezdve kevesebbet öntözzük, hogy a friss hajtásoknak is legyen idejük megerősödni, és a növény kevésbé igyekezzen újabb hajtásokkal előjönni. Később a teleltető helyre való bevitele akkor történjen, ha az éjszakai hőmérséklet jellemzően 5 ˚C alá csökken.
Érdemes fontolóra venni a növény kiültetését a nyári időszakra szabad földbe. Ekkor kevésbé vízigényes, mint dézsában, azonban ilyenkor az ismételt teleltetés már valamivel munkaigényesebb.