Örökzöld benge

A Rhamnus alaternus (Örökzöld benge) a Földközi-tenger térségében honos örökzöld cserje, mely a mediterrán makkia egyik legtipikusabb faja. Jellemzően 3-4 méter magasra nő meg, ezért kisebb kertek napos szegleteibe való mediterrán hangulatot teremtő cserje. Szép, sűrű lombján áprilisban jelennek meg apró, sárga virágai, melyeket ősszel pirosas színű bogyós terméseik követnek, melyek az idő előrehaladtával sötétkék, illetve feketés színt vesznek fel. Származási helyének éghajlata a télen esős,
nyáron száraz mediterrán területek –
télen több-kevesebb faggyal – kemény lombú, örökzöld növényzettel. Nálunk lényegesen naposabb, melegebb éghajlatról
származik, ezért kertünk azon részére ültessük, ahol a lehető legtöbb napfény éri. Mivel főleg fiatal korában érzékeny az erősebb
fagyokra, érdemes a kert legvédettebb
részére ültetni. A ház déli falának védelmében nem érik a hideg, északi szelek,
amik hűtő és szárító (örökzöldek esetében lehet jelentős) hatásuknál fogva
tovább növelik a téli fagykárokat. Elsősorban a tavaszi
ültetése javasolt a fagyérzékenysége miatt, mert a friss (őszi) ültetés
mindig érzékenyebb a téli hidegre. Öntözést kíván a nyári hónapokban, mert nálunk lényegesen nedvesebb éghajlatról
származik és ha nem kapja meg nyáron a számára a növekedéshez szükséges
vízmennyiséget, akkor a nyári aszályos időszak helyett a növekedési időszak
áttevődik az őszi hónapokra, ezáltal a friss hajtásoknak nincs ideje beérni,
ami a télállóságát rontja. Ültetést követő első télen
takarást igényel, mert a természetes élőhelyén a mi teleinknél enyhébb
telekhez szokott és fiatal korában már a – 10 oC is jelentős károkat
okozhat.

7b-10b USDA-zóna