Kanjiro kamélia

A Kanjiro kamélia a Sasanqua fajcsoportba tartozó, kivételesen mutatós és megbízható fajta, amelyet Japánban nemesítettek 1954-ben ismeretlen szülőpárokból.  Ez a népszerű fajta az egyik legélénkebb színű sasanqua kamélia, amely ősszel és télen hozza látványos virágait, amikor a kertben kevés más növény virágzik.

Külső megjelenés

A Kanjiro kamélia sűrű, felálló, enyhén csüngő (majdnem szétterülő) habitusú örökzöld cserje. Kifejlett magassága jellemzően 2,5-3 méter, de egyes források szerint akár 4-8 métert is elérhet, szélessége 1,8-2,5 méter között alakul. Növekedési erélye közepes.

A levelek sötétzöldek, fényesek, bőrszerűek, ovális vagy elliptikus alakúak, 3-5 cm hosszúak, szélük finoman fűrészes. A levélfelület fényes, ami a növényt még a virágzási időszakon kívül is dekoratívvá teszi.

A növény legnagyobb dísze a virág. A virágok közepes méretűek, 5-7 cm átmérőjűek, félig telt vagy rózsaformájúak, 12-15 sziromlevéllel. Színük élénk cseresznyepiros, mélyrózsaszín vagy bíborrózsaszín, a szirmok töve felé gyakran halványabb rózsaszín árnyalattal. A virág közepén feltűnő, aranysárga porzók állnak, amelyek gyönyörű kontrasztot alkotnak a rózsaszín szirmokkal. A virágok enyhén illatosak, illatuk kellemes, édeskés. A virágzási időszak ősszel kezdődik és a téli hónapokban is tart; a Smithsonian Gardens adatbázisa szerint október-december a fő virágzási idő, míg más források szerint a virágzás akár februárig is eltarthat.

Igényei és gondozási útmutató

• Fényigény: Félárnyékos helyet kedvel. A reggeli napot és a szórt fényt jól viseli, de a déli erős napfénytől és a forró, délutáni naptól védeni kell. A sasanqua fajták a japán kaméliáknál (Camellia japonica) több napot is elviselnek, de a legszebb virágzást világos, de nem tűző napos helyen hozzák. A túlzott árnyékban a virágzás gyengébb lehet.

• Talaj: Savanyú kémhatású (pH 5,5-6,5), humuszban gazdag, jó vízáteresztő, laza talajt igényel. A meszes talajokban a növény nem fejlődik megfelelően, a levelei megsárgulnak (klorózis). Ültetés előtt a talajt érdemes tőzeggel, savanyú hatású komposzttal vagy rododendronfölddel javítani.

• Öntözés: Közepes vízigényű, a rendszeres, egyenletes talajnedvességet kedveli. A fiatal, frissen ültetett növényeket gyakrabban kell öntözni. Kerülni kell a pangó vizet és a talaj teljes kiszáradását. A növény nem tűri a szárazságot, de a túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet. A legjobb, ha a talaj felső 5-8 cm-e (kb. 3 hüvelyk) kiszárad a következő öntözés előtt.

• Tápanyag-utánpótlás: Tavasszal, a virágzás után érdemes savanyú hatású, kaméliáknak vagy rododendronoknak való műtrágyával megtámogatni. A túlzott nitrogéntartalmú trágyák károsíthatják a növényt. A tápanyag-utánpótlást márciusban (a növekedés megindulásakor) és közvetlenül a virágzás után érdemes elvégezni.

• Metszés: Virágzás után, kora tavasszal lehet metszeni. Metszéssel formázható, ritkítható, illetve a sűrű, bokros növekedés serkenthető. A metszést a következő évi virágbimbók megjelenése előtt kell elvégezni. Metszés után a növény dúsabban bokrosodik.

• Telelés: USDA besorolása 7-10 (egyes források szerint 6b-9). A növény akár -10 °C-ig is ellenáll a hidegnek. Magyarországon a 7-es zónába tartozó területeken (az ország délnyugati, védettebb részein) szabadföldben is áttelelhet, de a fiatal növényeket és a zordabb teleken a kifejlett példányokat is érdemes védeni. Védett, szélvédett helyre (házfal mellé, eresz alá) ültessük, mert a kaméliák érzékenyek a hideg, száraz szelekre. A konténerben nevelt növényeket mindenképpen védett, fagymentes, hűvös helyen (pl. garázs, üvegezett terasz, lépcsőház) kell teleltetni. A téli időszakban a fagyott talajban a növény nem tud vizet felvenni, ezért az örökzöld levelei kiszáradhatnak (ún. téli aszály). Ennek megelőzésére vastag mulcsréteg (5-10 cm) alkalmazása javasolt.

• Kártevők, betegségek: Érzékeny lehet a mézgagombára, fitoftórás gyökérrothadásra, kamélia gubacsra, kamélia levélfoltosságra és a kamélia sárga mozaik vírusra. A virágokat a kamélia sziromrothadás is érintheti.

Kertstílus, ahová illik

• Ázsiai kertekbe (japán, kínai): Nélkülözhetetlen eleme az ázsiai hangulatú kerteknek, különösen mivel a sasanqua kaméliák Japán part menti erdeiben őshonosak.

• Erdős, természetes hatású kertekbe: Nagyszerűen illik a rododendronok, havasszépek, páfrányok társaságába, különösen nagy, öreg árnyékot adó fák alá.

• Alapozó ültetésbe: Házak, kerítések tövébe ültetve a sötétzöld lombozatával kiemeli az épített elemeket.

• Szoliterként: Magányosan, a gyep közepén is mutatós.

• Konténeres teraszokra: Tökéletes választás nagyobb cserépbe, dézsába.

Változatos növénytársítások

• Savanyú talajt kedvelő örökzöldek: Rododendron, havasszépe (Kalmia), sikerpenisz (Leucothoe), törpe tűlevelűek (pl. boróka, tuja).

• Lombhullató díszcserjék: Japán juhar (Acer palmatum), hortenzia (Hydrangea), árnyliliom (Hosta), harangláb (Heuchera).

• Árnyéktűrő évelők: Páfrányok (Dryopteris, Polystichum), tüdőfű (Pulmonaria), japán erdeifű (Hakonechloa macra).

• Kora tavaszi hagymások: Krókusz, hóvirág (Galanthus), gyöngyike (Scilla).

• Talajtakarók: Árnyéki meténg (Vinca minor), borostyán (Hedera helix).

Eredete és története

A 'Kanjiro' kamélia Japánban keletkezett 1954-ben, ismeretlen szülőpárokból. A sasanqua kaméliák a dél-japán part menti erdőkben őshonosak, ahol a fák alatti cserjeszintben nőnek. A holland kereskedők 1869-ben hozták be a fajt Európába. A 'sasanqua' fajták népszerűek a kertészetben, mert korábban (ősszel) virágoznak, mint a japán kamélia (Camellia japonica), és jobban tűrik a naposabb fekvésű helyeket. A japánok a sasanqua kamélia leveleiből teát készítenek, a magjaiból pedig teaolajat (tsubaki oil) préselnek, amelyet főzéshez, kozmetikumokhoz és kenőanyagként használnak. A növény nem mérgező macskákra és kutyákra.

USDA besorolása: 7-10 (Magyarországon a növény mérsékelten télálló; a délebbi, védettebb fekvésű kertekben (7-es zóna) takarással áttelelhet, de az ország nagy részén konténerben, teleltetve nevelhető biztonságosan).