Dottato füge

A Ficus carica 'Dottato' rendkívül vonzó fügefa fajta, amelyet nem csak a finom íze, hanem díszes megjelenése is különlegessé tesz. A 'Dottato' fügefa gazdag és krémes fehér gyümölcsével, valamint különleges lombozatával egyedülálló szépséget hoz a kertekbe és teraszokra.

Gyümölcs: A 'Dottato' füge egyedülállóan ízletes, édes és zamatos gyümölcsöket hoz létre. A füge termése közepes méretű, kerekded formájú, és a teljes érési folyamat során fehéres vagy krémszínűvé válik. Az érett gyümölcsök húsa selymes, édes és enyhén mézes ízű, amelynek ízélménye valóban különleges és semmihez sem hasonlítható.

Lombozat: A 'Dottato' lombozata szintén rendkívül vonzó. A levelek közepes méretűek, színezetük általában sötétzöld, és a levéllemez különböző részein lévő világosabb zöld foltok teszik különlegessé a lombozatot. Ezek a különleges mintázatok a fák növekedésével egyre feltűnőbbé válnak, így igazi látványosságot nyújtanak a kertészeti területeken.

Környezeti igények: A Ficus carica 'Dottato' hasonlóan más fajtákhoz, napos és meleg helyet kedvel a jó terméshozatal érdekében. Viszonylag jól tűri a száraz környezetet is, azonban a rendszeres öntözés és a megfelelő talajnedvesség elengedhetetlen. Hidegebb éghajlaton érdemes gondoskodni a téli védelemről, hogy a fa jól átvészelje a hideg időszakot.

Termesztés: A 'Dottato' fügefa gondozása és termesztése általában egyszerű. Jól alkalmazkodik a konténeres neveléshez, de szabadföldön is szépen fejlődik. Időnkénti metszéssel és formázással lehetőség van a fa formálására, méretének ellenőrzésére. 

Az egyedi fehér gyümölcsöket frissen élvezhetjük, de aszalva, befőzve vagy süteményekben is kiválóan felhasználhatók. A díszes lombozatával pedig szép háttérként szolgál más növényeknek is.

Füge, az édenkert gyümölcse. A fügefák komoly titkokat rejtenek, hiszen virágaik soha nem látnak napvilágot. A füge még zöld, termésnek nevezett része igazából virág, pontosabban egy serlegvirágzat. A füge az emberiség egyik legrégebben termesztett növénye. A Jordán-folyó völgyében több mint tízezer éves fügemaradványokra bukkantak, melyeket emberi beavatkozással szaporítottak. Maga a gyümölcs a történelem folyamán mindig is kultikus erejű tápláléknak számított. Egyiptomi sírok falfestményei is ábrázolnak fügeszedőket, Buddha megvilágosodása egy fügefa alatt történt, a hinduk szerint ez maga a ’szent fa’, mellyel az istenek átadták az embereknek a tudást. Platón véleménye szerint a füge az atléták tökéletes tápláléka, így az ókori Athénban talán nem véletlenül volt állami monopólium a kereskedelme, tiltották az exportját, nehogy túl sok jusson belőle az olimpiai ellenfeleiknek. A Szentírásban igaz, a szőlő a leggyakrabban előforduló gyümölcs, de közvetlenül a füge (Ficus carica) követi, melyet több mint hatvan helyen említ a Biblia. De ha a füge maga a virágzat, akkor hol a füge termése? Tehát azt már az elején leszögeztük, hogy a füge egy összetett virágzat, belsejében sok száz apró virágot bújtat, ezáltal mikor megérik, nem is egyetlen termésről beszélhetünk, hanem sok száz aprócska termés csoportosulásáról, egy befelé fordított fürtről. Olyan ez, mintha egy szőlőfürtöt becsomagoltunk volna egy selymes tapintású, könnycsepp alakú bőrbatyuba. Az édes ízű füge nem véletlenül a romantikus esték egyik elengedhetetlen gyümölcse! Fokozza a „boldogsághormon”, az endorfin-kiválasztását, hírhedten vágyfokozó, miközben nem hizlal, és tisztítja, megszépíti a bőrt, lelkileg nyitottabbá tesz, mivel oldja a gátlásokat. A növény minden porcikája (leszámítva a teljesen érett gyümölcsöket) hófehér, latex tartalmú tejnedvet tartalmaz, amely gyengén maró hatású az emberi szövetekre is. A füge szorosan kötődik a szimbolikához. Szinte minden vallásban másként, de jellemzően a füge az egyetemes igazságot, tudást és bőséget szimbolizálja. Míg a keresztény hagyomány az almát a tudás, a jó és a rossz fájának gyümölcseként ismeri el, addig a zsidó hagyomány ezt a szerepet a fügének tulajdonítja. A Biblia alapján egyes tudósok úgy értelmezik, hogy Ádám és Éva fügét evett, nem almát – végül is később meztelenségüket nem véletlenül fügelevél mögé rejtették.