Ecetfa

Az ecetfa Észak-Amerika keleti részéről származó, rendkívül dekoratív és igénytelen lombhullató cserje vagy kisebb fa.Kifejlett magassága 3-5 méter, szélessége 4-6 méter, bár kedvező körülmények között akár a 10 métert is elérheti, széles, ernyőszerű koronát fejleszt.Gyors növekedésű, többtörzsű, laza, sátorszerű ágrendszerrel, amely a bálványfánál visszafogottabb méretű, de díszítőértékében annál is gazdagabb.

Külső megjelenés
A növény legszembetűnőbb tulajdonsága a nagy, szárnyalt levelek, amelyek akár 40-60 cm hosszúak és 11-31 levélkéből állnak.Nyáron fényes sötétzöldek, ősszel pedig lenyűgöző narancssárga, tűzpiros és bordó színekben pompáznak – ez az egyik leglátványosabb őszi lombszín a kerti cserjék között.A fiatal hajtásokat sűrű, bársonyos vörösesbarna szőr borítja, amely a szarvasok agancsára emlékeztet – innen kapta angol nevét (staghorn sumac).Nyár elején (június-júliusban) a hajtások végén felálló, 10-20 cm hosszú, zöldessárga virágfürtök nyílnak, amelyek a hímivarú egyedeken különösen feltűnőek, a nőivarú példányokon pedig a virágzást követően bársonyos, sötétvörös, akár 15 cm hosszú terméscsoportok fejlődnek – ezek a termések egész télen át díszítik a növényt, madarakat vonzva.Az ecetfa kétlaki növény, vagyis a nő- és hímivarú virágok külön egyedeken fejlődnek.

Igényei és gondozási útmutató

• Fényigény: napos vagy félárnyékos helyet kedvel. Napos fekvésben a legszebb az őszi lombszín, félárnyékban lombozata kevésbé intenzív.

• Talaj: jó vízáteresztő, laza szerkezetű talajt igényel; a pangó vizet nem tűri. Szinte bármilyen talajban megél – homokos, kavicsos, kötöttebb, sőt meszes talajban is, az egyetlen feltétel a jó vízelvezetés.

• Öntözés: fiatalon rendszeres öntözést igényel (az első évben a földet soha ne hagyd teljesen kiszáradni);idősebb korban kifejezetten szárazságtűrő, a legtöbb kerti cserjénél is ellenállóbb.

• Tápanyag-utánpótlás: tápanyagigénye alacsony, de tavasszal komposzttal vagy lassú oldódású műtrágyával megtámogatható a dúsabb lombozat és a szebb őszi színek érdekében.

• Metszés: alapvetően nem igényel metszést, sőt a túlzott visszavágás serkenti a gyökérsarjak képződését.Ha mégis szükséges (formaigazítás, sérült ágak eltávolítása), késő ősszel a lombhullás után vagy kora tavasszal, még a rügyfakadás előtt végezd.A gyökérsarjakat az egész vegetációs időszakban rendszeresen el kell távolítani, hogy a növény terjedését kontroll alatt tartsuk.A metszés során viselj kesztyűt – a növény tejnedve bőrirritációt okozhat.

• Telelés: kimondottan fagytűrő, Magyarország egész területén megbízhatóan áttelel, a legzordabb teleket is gond nélkül viseli.

• Kártevők, betegségek: általában ellenálló, időnként levélfoltosság, lisztharmat, levéltetű vagy ecetfa-gubacsképző levéltetű jelenhet meg rajta.

Kertstílus, ahová illik
Természetes hatású és vadvirágos kertek, erdős szegélyek, tájkertek, lejtők és árkok stabilizálására, városi kertek, szoliter növényként gyepre. Szélesen elterülő koronája ideális árnyékot adó fának kisebb kertekben is.

Változatos növénytársítások

• Őshonos cserjék: galagonya (Crataegus), berkenye (Sorbus), fekete bodza (Sambucus nigra) – természetes hangulatot erősítenek.

• Lila virágú évelők a napos oldalon: levendula (Lavandula), macskamenta (Nepeta), perovszkia (Perovskia).

• Árnyéki évelők a bokor tövébe: tüdőfű (Pulmonaria), pázsitliliom (Liriope), páfrányok (Dryopteris), gyöngyvirág (Convallaria majalis).

• Díszfüvek: tollbuga (Molinia), kék csenkesz (Festuca glauca), japán vértfű (Imperata cylindrica).

• Talajtakarók: árnyéki meténg (Vinca minor), borostyán (Hedera helix).

USDA besorolása: 3-8 (Magyarország egész területén, 4-7 zónákban biztonságosan nevelhető).