Della Signora füge

Termékleírás: Ficus carica 'Della Signora' - Különleges fügefa a finom gyümölcsök és dekoratív lombozat kedvelőinek!

A Füge 'Della Signora'igazán különleges fügefajta, mely a finom ízű gyümölcsének és díszes lombozatának köszönhetően kiemelkedő választás azoknak, akik egyedi gyümölcsfával szeretnék díszíteni kertjüket.

Gyümölcs: A fajtára jellemző legkiemelkedőbb tulajdonság a termése. A Ficus carica 'Della Signora' fügéje közepes méretű, érett állapotában dús, mély bordó vagy lila színekkel borított, finom és édes ízű gyümölcsökkel örvendeztet meg minket. Ezek a gyümölcsök rendkívül gazdagok vitaminokban és ásványi anyagokban, valamint kiváló antioxidáns források, így nem csak finomak, hanem egészségesek is.

Lombozat: A fügefa lombozata is figyelemre méltó. A 'Della Signora' levélzetét nagy, lándzsaszerű levelek alkotják, melyek sötétzöld színükkel és fűrészszélű szélükkel tűnnek fel. A lombozat ősszel aranybarna árnyalatokat ölt, ami tovább fokozza a fának a dekoratív kertészeti szempontból történő értékét.

Környezeti igények: A Ficus carica 'Della Signora' széles körben alkalmazkodik a különböző környezeti feltételekhez, de optimális fejlődéséhez napos és meleg helyet részesít előnyben. Jól tűri a szárazabb környezetet is, de fiatalabb korában még gondoskodjon a talaj megfelelő nedvességéről. A fügefák mérsékelt hidegtűréssel rendelkeznek, ezért hidegebb éghajlaton a teleltetést célszerű megfontolni.

Termesztés: A Ficus carica 'Della Signora' könnyen gondozható és karbantartható fajta. Rendszeres metszéssel és formálással a fügefa könnyen kezelhetővé válik. A friss fügék fogyasztása mellett lehetőség van aszalásra, befőzésre vagy akár ízletes desszertek, sütemények és saláták készítésére is felhasználni ezeket

Füge, az édenkert gyümölcse. A fügefák komoly titkokat rejtenek, hiszen virágaik soha nem látnak napvilágot. A füge még zöld, termésnek nevezett része igazából virág, pontosabban egy serlegvirágzat. A füge az emberiség egyik legrégebben termesztett növénye. A Jordán-folyó völgyében több mint tízezer éves fügemaradványokra bukkantak, melyeket emberi beavatkozással szaporítottak. Maga a gyümölcs a történelem folyamán mindig is kultikus erejű tápláléknak számított. Egyiptomi sírok falfestményei is ábrázolnak fügeszedőket, Buddha megvilágosodása egy fügefa alatt történt, a hinduk szerint ez maga a ’szent fa’, mellyel az istenek átadták az embereknek a tudást. Platón véleménye szerint a füge az atléták tökéletes tápláléka, így az ókori Athénban talán nem véletlenül volt állami monopólium a kereskedelme, tiltották az exportját, nehogy túl sok jusson belőle az olimpiai ellenfeleiknek. A Szentírásban igaz, a szőlő a leggyakrabban előforduló gyümölcs, de közvetlenül a füge (Ficus carica) követi, melyet több mint hatvan helyen említ a Biblia. De ha a füge maga a virágzat, akkor hol a füge termése? Tehát azt már az elején leszögeztük, hogy a füge egy összetett virágzat, belsejében sok száz apró virágot bújtat, ezáltal mikor megérik, nem is egyetlen termésről beszélhetünk, hanem sok száz aprócska termés csoportosulásáról, egy befelé fordított fürtről. Olyan ez, mintha egy szőlőfürtöt becsomagoltunk volna egy selymes tapintású, könnycsepp alakú bőrbatyuba. Az édes ízű füge nem véletlenül a romantikus esték egyik elengedhetetlen gyümölcse! Fokozza a „boldogsághormon”, az endorfin-kiválasztását, hírhedten vágyfokozó, miközben nem hizlal, és tisztítja, megszépíti a bőrt, lelkileg nyitottabbá tesz, mivel oldja a gátlásokat. A növény minden porcikája (leszámítva a teljesen érett gyümölcsöket) hófehér, latex tartalmú tejnedvet tartalmaz, amely gyengén maró hatású az emberi szövetekre is. A füge szorosan kötődik a szimbolikához. Szinte minden vallásban másként, de jellemzően a füge az egyetemes igazságot, tudást és bőséget szimbolizálja. Míg a keresztény hagyomány az almát a tudás, a jó és a rossz fájának gyümölcseként ismeri el, addig a zsidó hagyomány ezt a szerepet a fügének tulajdonítja. A Biblia alapján egyes tudósok úgy értelmezik, hogy Ádám és Éva fügét evett, nem almát – végül is később meztelenségüket nem véletlenül fügelevél mögé rejtették.