Bíbor szuhar

Legfeljebb 1 m-es örökzöld cserje, „hosszában félbehajtott” levelei hosszúkásak, keskenyek, ezüstös-szürkék és sűrű lombozatot alkotnak. Rendkívül látványos, gyönyörű nagy virágai szélesen kiterülők, mély lilásrózsaszínűek, a szirmok tövénél bíborvörös foltokkal. A virágok közepén a porzók tömege aranysárga kis pamacsként világít! Nyílása a nyár elejétől a közepéig tart. A szuharok a napvirágok (Helianthemum) közeli rokonai. Származási helyének éghajlata a télen esős, nyáron száraz mediterrán területek – télen több-kevesebb faggyal – kemény lombú, örökzöld növényzettel. A Cistus purpureus (Bíbor szuhar) nálunk lényegesen naposabb, melegebb éghajlatról származik, ezért kertünk azon részére ültessük, ahol a lehető legtöbb napfény éri. Jó vízelvezetésű talajra van szüksége, mert a pangó vizet nem bírja, ezért ha kertünk talaja kötött (agyagos), ebben az esetben folyami (szürke) homokkal kevert talajjal földeljük be ültetéskor. Kifejezetten igénytelen növény, ezért a telepítést követően gondozásra nem szorul.

7b-10a USDA-zóna