A madársóska közel ezer faja közül minden kontinensre jut néhány, de a legtöbbjük Amerikában és Dél-Afrikában él. Sok haszonnövény is van közöttük. Eurázsiában és Észak-Amerikában honos és nálunk is élő erdei madársóskából oxálsavat állítanak elő. Az Oxalis deppei sarjgumóit és megvastagodott gyökerét Mexikóban fogyasztják, az O. tuberosa nagy, keményítődús gumói „oka” néven Dél-Amerika magasföldjein táplálékként fontosak. Termesztik is, és a burgonyához hasonlóan fogyasztják. Európában - így Angliában is - próbálkoztak vele.

Ciprus címerét két kis cipruság (Cupressus sempervirens) ékesíti. Délnyugat-Ázsiában a ciprus tisztelete sokrétű és igen régi eredetű. Aphroditéhoz is kötődik, de mezopotámiai Ur városában talált domborművekből is kiderült, hogy a sumérok szent fája volt. Minden bizonnyal már 4-5000 évvel ezelőtt növényvedrekben szállították a facsemetéket a hegyvidékről Ur városába. Itt sok más növénnyel együtt, a függőkerteket díszítette, azaz az első „cserepes” növények egyike volt. Azóta, kedvelik, ültetik. A karcsú, hegyes lombkoronájú változat (C. sempervirens var. pyramidalis) a mediterrán táj elmaradhatatlan tartozéka.