Nincs engedélyezve a javascript.
Regisztrálás
Keresés
Kategóriák
Főoldal
Bolt
Rólunk
Magazin
Kapcsolat
Arborétum
Enciklopédia
Szakmai blog

Kaukázus

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek

Keresés:

Címke: kaukazus

A kaukázusi illatcserje (Osmanthus decorus)

Az illatcserjék nemzetségéhez csak az utóbbi években csatlakozott ez a valóban nyugati elterjedésű, Kaukázusban honos faj, az Osmanthus decorus. 1866-os leírása óta az olajfagyalok nemzetségéhez (Phillyrea) tartozott. 1876-ban a Törökországban gyűjtő amerikai Kasapligil ismerte fel először, hogy a növény az illatcserjék nyugatra tévedt rokona.
Elolvasom

Kaukázusi borostyán (Hedera colchica)

A hazaitól eltérő - kaukázusi faj még csak egy-két botanikus- és kiskertben található! Elterjedési területe nagyobb, mint azt a nevéből sejtenénk. Honos a Kaukázustól délre húzódó Kis-Kaukázus hegyláncán, az ahhoz csatlakozó kis-ázsiai hegyvonulatokon és a perzsiai Elburz hegyóriásain. A Kaukázus Fekete-tenger feletti hegyláncain csavarodó szerpentinek mentén eleinte még a közönséges borostyán nő, és csak a párás völgyekben jelenik meg a kaukázusiból is egy-egy tő. Magasabban, 6-700 métertől felfelé viszont fokozatosan uralkodóvá válik, miközben az európai faj hirtelen eltűnik, s máris szinte a keleti bükk (Fagus orientalis) és a nagyvirágú tölgy (Quercus macranthera) törzsén felkúszó kaukázusi borostyán világoszöld fala között haladunk.
Elolvasom

Keleti (kaukázusi) luc (Picea orientalis)

Kevés lucféle ajánlható jobban hazai telepítésre, mint a Kaukázus és a csatlakozó ÉK-anatóliai magashegyek e sötét lombú, terebélyes, széles kúpalakú fenyőfaja. Összhatása közelről sem olyan merev, mint a lucoké általában, környezetének inkább szubtrópusi hangulatot kölcsönöz. A rendszerint szabályosan szimmetrikus korona vázát a sudaras törzsről lágy ívekben lehajló csúcsukkal kissé felemelkedő oldal- (vezér-) ágak képezik, amelyekről a vékonyabb oldalágak az atlasz cédrusra, hemlokfenyőre emlékeztetően fordított „V” alakban szétterülve, dús lombozattal töltik ki a koronát.
Elolvasom