Az atlasz cédrusnak a félsivatag határától a magashegyvidéki hűvösebb, csapadékosabb, szélsőségesebb éghajlatig változó termőhelye a fák és a magoncok nagy változékonyságában is kifejeződik. Alacsony, csaknem cserjeméretű példányai éppúgy megvannak, mint a nagy, szétterülő vagy kúpos koronájú, kissé felemelkedő ágazatú típusok. A szárazságra hajlamos hegyoldalakon főleg a hamvas és kék típusok uralkodnak, míg a nedvesebb völgyekben, a szakadékok árnyas, északias lejtőin a zöldebb tűjűek.

A pannon sík- és dombvidéket féltve óvjuk a karcsú, északi és magashegyvidéki fenyők merev, az észak hűvösét sugárzó képétől. A meleg, kedves szőlős tájak örökzöldjeit keresvén óhatatlanul szóba kerül az atlasz cédrus hű kísérő növénye, a numidiai jegenyefenyő. Szubmediterrán kertekbe a délközeli (szubmeridionális) öv e déli növényekkel, félcserjékkel beültetett hangulatos kerttípusa számára sokan keresik.