A fonalas pálmaliliom (Yucca filamentosa) egyik általánosan ültetett növényünk. Eldugottabb falvakba is eljutott, megszokott temetőkerti dísz, kúria, villa alig volt vagy van nélküle. Ritkábban láthatók a közparkokban, mert sokan tájidegennek vagy éppen közönségesnek tartják.
Víz- és fényigényes növény, de alaki (morfológiai) átalakulással követi a kedvezőtlen körülményeket. Letörpülve, keskenyedő és egyre fonalasabb levelekkel alkalmazkodik a legszárazabb homokos útszélekhez is. Árnyékban másképpen vált alakot, alacsony törzset nevel, levelei lágyak lesznek, középtájon meredek szögben visszahajlanak. Június végén, július elején viráguk másfél-két méteres buga-szára kissé pelyhes, felső harmadától elágazó, a szárlevelek hosszan hegyezettek. A virágok fehérek, zöldes-fehérek, széles, lekerekedő alapból megnyúlnak, nem gömbösek.
Régi kultúrnövény, de éppen a mérsékeltövi magtermés hiánya és könnyű zöldrészes (vegetatív) szaporítása miatt kevés fajtája van. A nálunk levő állomány bizonyosan egy tő származéka és valószínű ez egész Európára érvényes. Érdemes lenne eltérő virágméretű és virágzási idejű fajtákat szelektálni! A tarka levelű formák közül gyakoribb, az 1860-as évektől ismert fehér-sárgásfehér, később kissé rózsás árnyalatú „Variegata” és a későbbi szelekciójú világos levélszélű „Brigt Edge”. Noha lassabban nőnek és érzékenyebbek, a tarka formákat kedvelők számára különösen szép növények.
A kanalas pálmaliliom (Yucca concava) ritkábban látható faj. Legrégibb származású töve nálunk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Botanikus Kertjében él, de néhol magánkertben is előfordul. Tőrózsás üstökén kevesebb levél van, a levelek felső része a legszélesebb, majd hirtelen elkeskenyednek, kanalasak lesznek. Árnyékban levelei visszatörtek, megnyúltabbak, feltűnően szürkén hamvasak, sávosak. A virágzat egy héttel később fejlődik ki, mint a hosszú, kopasz szár. A szárlevelek kanalasak, a virágzat oldalágai a szár felső egyötödében tömörülnek. A lepellevelek íveltek, gömbösek, teljes nyílásban is összetartanak. Nagyon szép, a többi fajtól határozottan eltérő növény. Kis termete és nagy fényigénye miatt inkább kőkerti, sziklakerti környezetbe való. Ez az egyetlen olyan mérsékeltövi pálmaliliom, amelyik a természetben is inkább a sivár homokdűnéken fordul elő.
A Pelyhes pálmaliliom (Yucca flaccida) az Egyesült Államokban , Észak-Karolinától Alabamáig honos. Leírása, illetve elkülönítése a fonalas pálmaliliomtól Adrian H. Hawort (1768-1883) angol botanikus nevéhez fűződik.
Lombozata a törzses georgiai pálmaliliomra (Y. recurvifolia) emlékeztet. Levelei szürkészöldek, ívesen visszahajlanak. A virágzat egy héttel, tíz nappal megelőzi a fonalas pálmaliliomot. A virágszár közepétől elágazó, bordópiros, feltűnően pelyhes, a virágok a fonalas jukkához hasonlóak, kissé keskenyebbek. Alapjuk lekerekedő, a megnyúlt lepellevelek háromszög alakban összetartanak. Lágy körvonalaival szubtrópusias hangulatú faj. A kert üde talajú részeire, örökzölddel társítva az erdő hangulatát idéző részek szegélyeibe ültessük. A kertek, a parkok, az arborétumok, a ligetek vagy a zárt állományok között vezető utak, sétányok szélére, nyiladékaiba mint töltelék cserje kerülhet.
Nagyobb termetű, hosszabb lepellevelű típusa a Yucca flaccida var. major, amely gyakran látható az amerikai előkertekben. Noha már 1816-ban eljutott Európába, mindmáig ritkaságnak számít. A pelyhes pálmaliliom angliai szekciója a Rowland Jackman majaiból szelektált „Iviry”, amely Angliában kétszer (1966, 1968) is kitüntetett forma. Különösen szép, rózsás árnyalatú virágaival díszítő fajta.
Francia kiválogatás eredménye a törpe levélüstökű, fürtös virágú „Orchioides”.
Tarka levelű mutánsát „Golden Sword” néven forgalmazzák. Levéllemeze a fonalas pálmaliliom fajtáitól eltérően a közepén világossárgán sávos. A mértani elrendezésű kertekben nagyon szép hatású, de (a természethez közel álló) tájképi keretekbe nem való.
A Small pálmaliliom (Yucca smalliana) nálunk ritkán látható, de az NDK-ban kedvelt és közismert faj. Sokan Yucca filamentosa néven ismerik. Pedig tőrózsás üstökei a fonalas pálmaliliomnál kevesebb levelűek, szürke sávokban hamvasak, virágzati szára 2-2,6 m magasra is felszökik, s a virágszára alig pelyhes. A virágok a Yucca filomentosahoz hasonlóak. Mint a legnagyobb termetű faj, különösen alkalmas a nagyobb, parki gyepfelületek díszítésére. Nagyon jó lenne sok helyen a fonalas pálmaliliom helyett vagy azzal váltakozva ültetni. Eddig elkülönített fajtái, törzsei (klónjai) nincsenek.
Kommentek a bejegyzéshez