Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Dr. Debreczy Zsolt

Át a Sangre de Cristón

A Sangre de Cristo 4000 m-es hegylánca Santa Fe fölött ma­gasodik és húzódik messze északra, Kolorádóig. Gerincén túl keletre pedig a Sziklás-hegység lejtő lába lassú fokozatos­sággal süllyed és simul bele Oklahoma füves síkságaiba, a préribe. Santa Fe feledhetetlen villanás: régi spanyol roman­tikus árkádsorok, a reggeli nap éles kontrasztja s a kis spa­nyol templom harangszava.



Az amerikaiak úgy mondják, harmadik legszebb városuk, San Francisco és New Orleans után. Aztán kisebb kanyar tárult szemünk elé, a Rio Grande felső folyásának impozáns kanyonja! Mekkora víztömeg foly­hatott itt délre abban az időben, amikor a kanyon született - alig lehet elképzelni a felső szakaszán patakká zsugorodott Rio Grandéról. Taos után fordultunk keletre, s megkezdtük a kapaszkodást a hágó felé. Felkapaszkodtunk az út melletti lejtőkre, ahol különös, kis termetű Opuntiák és Yucca bacca­ták nőttek a bokrok között. A hágó utáni kisebb fennsíkon már hó csillogott a csúcsok alatt.



Egyre lejjebb ereszkedtünk Clayton felé, ahol az út mentén már a marhákat terelő dróthálók húzódtak. Mindenütt külö­nös, szálas levelű, törzs nélküli jukkák szegélyezték az utat: a Yucca angustissimák. S itt, vagy, 2000 m-es magasságban, a Cylindropuntia imbricata tűnt szembe mindenütt, amerre csak néztünk. A Yucca angustissima, úgy látszik, ökológiai igényében egészen közel áll e törzses Opuntiákéhoz. Széles levelű, atlantikus jukkáink a Yucca filamentosa és a Yucca flaccida helyett ez a növény igazán sziklakertjeinkbe való lenne!



Claytonnál sajnos hiába kerestük a Yucca neomexicanát, amelyről már McKelvey is azt írja a délnyugati Egyesült Álla­mok jukkáiról írt könyvében, hogy típus-termőhelyén eltűnt. Bár Webber-aki később tanulmányozta a jukkákat - hasonló növényeket talált Új-Mexikó, Oklahoma és Kolorádó közös „sarkában”, mi hiába kerestük. Homályos történetű növény ez, amelyből a leíráshoz hasonlót aligha lehet találni. Széles levelű, törzs nélküli növénynek kellene lennie, míg a Hunting­ton Botanikus Kertben egy parányi törzses Yucca recurvifo­liára emlékeztető növény szerepelt ezen a néven!



Talán egy következő úton előttem is megvilágosodik, hogy mi is a rej­télyes Yucca neomexicana! Érdekes jelenségről lehet itt szó, reliktumnövényről, amely talán egy enyhébb, nedvesebb klí­mából maradt fenn itt északon, túlélve a klímaváltozásokat, s talán csak a klíma lassú változásával vette fel azokat a bizony­talan külső bélyegeket, amelyek csak a termőhelyén marad­nak meg, de a botanikus kertek kultúrkörülményei között eltűnnek, elfedve a botanikusok későbbi generációi előtt a növény messze, sziklás-hegységi származását.



A Yucca neomexicana keresése közben ránk esteledett, s most már sötétben folytattuk utunkat Kolorádó felé. Kora reggel lett, mire Kolorádó szívébe, Denverbe értünk.



Kommentek a bejegyzéshez