Fagytűrő szobanövények ?!

Hát ennek meg mi értelme? – tehetjük fel szinte joggal a kérdést, de pont egy közintézmény esetéből okulva indulhatunk a megoldás után kutatva.

Egy ismerősöm mesélte ugyanis, hogy az iskolájukban a téli szünet alatt nem volt fűtés, a hőmérséklet pedig bizony kíméletlenül közelített a fagypont felé, ezt pedig az iskola szobanövényeinek jelentős része nem bírta ki. Vannak olyan trópusi növények, amelyek már plusz 8-10 foknál is maradandó károsodást szenvednek. Ilyen alacsony hőmérséklet pedig bármilyen, csak időszakosan használt épületben előfordulhat, például hétvégi házak, nyaralók, présházak, stb. Számos olyan növény van szerencsére, mely nemcsak a plusz néhány fokos, de akár a mínusz 5-10 fokos hőmérsékletet is ragyogóan bírja, lehetővé téve ezáltal az ilyen jellegű épületek szobanövényesítését is. Azon sem kell aggódnunk, hogy ha el ugyan nem fagy, hát majd kiszárad, hiszen alacsony hőmérsékletnél a legtöbb ilyen jellegű növény vízfelhasználása minimális, és ha ritkábban is de néha az épületben megfordulva pótolhatjuk a növények földjéből elfogyott vízmennyiséget. Télen akár 2-3 ilyen alkalom is elegendő lehet. A téli hideg időben a növények fényigénye is jóval szerényebb, nem okoz gondot tehát, ha zsalugáterrel, redőnnyel, függönnyel, félhomályban tartjuk a növényeket, hiszen életműködésük ilyenkor minimális szintre korlátozódik.

A világos téli elhelyezés persze előny, de a fényszegény környezet sem különösebben hátrány ilyenkor. Nézzük tehát, hogy melyek a fentieknek megfelelő növények (A választék óriási itt csak néhányat sorolok fel, melyek az Egerági Díszfaiskolában kaphatók):   

Azara microphylla (Chinchin): 

Chilében és Argentinában honos örökzöld cserje, csillogóan fényes világoszöld levelekkel, melyek aprók, a hajtásokon szinte felfűzött gyöngysorhoz hasonlóan állnak. Apró aranysárga virágai nagy tömegben fejlődnek, erős vanília illatúak. A növény mínusz 10 fokot is elvisel! Zöld és tarkázott levelű változatban is kapható! 

Choysia ternata ’Aurea’ (Mexikói narancsvirág):

Közép-Amerikai eredetű örökzöld cserje, e fajtájának lombozata gyönyörű aranyló, a levelek lágy, puha tapintásúak, a tavasz végén nyíló hófehér virágai igen kellemes illatúak. Védett helyen a szabadba ültetésével is megpróbálkozhatunk, hűvös helyen teleltetve elsőrangú szobanövény, mely napos és árnyékos helyen egyaránt szépen fejlődik. 

Eriobotrya japonica (Japán naspolya):

A mediterráneum egyik legfinomabb gyümölcse, mely védettebb helyen nálunk is télálló! Hazája Japán, Kína, Korea. 4-6 m-es, örökzöld fává fejlődik, nagy, lándzsás levelei fénylő sötétzöldek, fehéren molyhosak. Nagy virágzatokba tömörült fehér virágai már ősszel megjelenhetnek. Általában nagyobb ringló méretű termései sárgák, levesesek, üdítően savanykás-édes, aromás ízűek, kellemesen illatosak.  

Eucalyptus – Myrtaceae:

Mintegy 500 fajt felölelő, zömmel Ausztráliában honos nemzetség. Termetük a legkülönfélébb lehet: kicsiny bokrok és óriási fák egyaránt előfordulnak köztük. Közös jellemzőjük, hogy a fiatalkori (juvenilis) levelek alakja nagymértékben eltérhet a felnőttkori (adult) levelekétől. Különlegesen szép lombozatuk kedveltté teszi őket a virágkötők körében, de edényes szobanövénynek is kiválóak. Komolyabb fagytűréssel rendelkező fajaikat fűtetlen helyiségben is teleltethetjük, sőt, védettebb helyen, illetve téli takarás mellett a szabadban való nevelésükkel is megpróbálkozhatunk. Külföldi tapasztalatok szerint a hosszan tartó, komolyabb téli hidegeket elviselni kénytelen egyedek ivaros utódai (magoncai) az anyanövénynél jobb fagytűrést mutatnak, így felcsillan a remény, hogy a legellenállóbb fajok (hidegtűrésre szelektált) utódai néhány nemzedék múlva hazánkban a szabadban is sikerrel megtarthatók lesznek. Tavasszal lesz kapható a világ legtélállóbb eukaliptusza, az E. debeuzevillei! 

Pittosporum tobira (Kínai enyvesmag):

Kínában és Japánban honos örökzöld cserje, hosszúkás, tojásdad levelei csillogóan fényes sötétzöldek. Mély árnyékos, illetve napfényes helyen egyaránt szépen fejlődik, mínusz 5 fok körüli kisebb fagyot gond nélkül elvisel. Megfelelő vízellátás mellett fejlődik a legjobban, de a szárazságot is jól tűri. Májusban nyíló csillag alakú fehér virágai igen kellemes, intenzív, narancsvirághoz hasonló illatúak. 

Trachycarpus fortunei (Kínai kenderpálma):

Igen szép, barna rostos törzset nevelő pálma. Õshazája Közép-Kína, Kelet-Ázsia és a Himalája, Európába 1830-ban került be először a német Philipp Franz von Siebold révén. Robert Fortune skót növényvadász volt az első európai aki felfigyelt rá a Zhousan (Chusan) nevű kis kínai szigeten. (Robert Fortune sokat tett a kínai tea-monopólium megszüntetéséért, miután csaknem 20000 tea-növényt telepített át Indiába.)  Hosszú nyelű, sötétzöld levelei legyező alakúak, behasogatottak, a levélkék végei kissé lehajlóak, a nagyobb levelek akár 50 levélkéből is állhatnak. Erős rostjainak köszönhetően ázsiai őshazájában előszeretettel használják kötelek, zsákok készítésére. A világon az egyik legjobb fagytűrő pálma, mínusz 15EsC-ig télálló, a Dél-Kínai hegyekben néhol 2400 méteres magasságig is előfordul. Hazánkban védett déli falak előtt, belső udvarokban próbálkozhatunk kiültetésével, fiatalabb korában azért nem árt télire takarni. Különösen veszélyes a tenyészőcsúcsba belefagyó víz, de egy, télire kihelyezett, egyszerű kis fóliatetővel ettől könnyen megóvhatjuk. Hazánkban már szabadba kiültetett, 3-5 m-es termő példányai is vannak (!), bár a terméskötéshez illetve a magterméshez porzós és termős példányra is szükség van, mivel a növény kétlaki. Ellenállósága és szépsége miatt minden nagyobb lakásban, illetve télikertben ott lenne a helye. Tavasztól őszig teraszok, erkélyek, udvarok mutatós dísze lehet, teleltetését akár egy fűtetlen présházban is könnyedén megoldhatjuk. 

Trachycarpus wagnerianus (Wagner kenderpálma, Japán kenderpálma):

Nagyon szép, szabályos kerekded levelein a levélkék nem hajlanak le, a levelek erősen, szilárdan állnak. Szabadba ültetve a szelet jól tűri. Hazája Japán. Az egyik legszebb kenderpálma! Fagytűrése mínusz 12-15 fok körül van. Tartása megegyezik a T. fortuneiével.

Yucca gloriosa ’Variegata’:

Az alapfaj az USA délkeleti részén honos pálmaliliom, mely 1 m magas és széles levélrozettát fejleszthet. Természetes élőhelyén tápanyagban szegény, száraz homoktalajokon él, ahol nyáron kínzó forróságot, télen dermesztő fagyokat kell elviselnie. Júniusban fehér virágokkal megrakott gyönyörű fürtöt hoz. Ez a tarka változat igen színpompás, mert a hamvaszöld leveleket fehéres, krémszínű és rózsaszín hosszanti csíkok díszítik. Nagy tűrőképességű, igen mutatós, hálás dísznövény.