Ascolana olajfa

Ascolana olajfa (Olea europaea Ascolana) az olajfák egyik legkedveltebb és legkiválóbb asztali fajtája, amely Olaszország középső részéből, Ascoli Piceno városából származik. Ez a fajta a kiváló íz, a nagy termésméret és a megbízható hozam hármasát kínálja, ami a házi kertek és a kisüzemi termelés egyik kedvencévé teszi. Az Ascolana különlegessége, hogy terméseit nem olajpréselésre, hanem kifejezetten asztali fogyasztásra, tartósításra és a híres Ascoli Picenó-i töltött olajbogyó (Olive all'Ascolana) elkészítésére nemesítették.

Kifejlett mérete és megjelenése: Az Ascolana közepes vagy nagyobb termetű, 5-8 méter magas és 4-6 méter széles fa. Koronája szétterülő, kerekded, idősebb korban széles, ernyőszerűvé válik, ami a mediterrán tájak jellegzetes hangulatát idézi. Levelei örökzöldek, keskenyek, lándzsás alakúak, 4-8 cm hosszúak, felülük sötétzöld, fonákjuk ezüstszürke, bőrszerűek, a szárazsághoz és a napsütéshez alkalmazkodtak. A virágok tavasszal, május-június környékén nyílnak: aprók, fehérek, illatosak, kis fürtökbe rendeződnek. A termések az Ascolana igazi büszkeségei: a bogyók nagyok, akár 5-8 grammosak is lehetnek, ovális vagy enyhén tojásdad alakúak. Húsuk vastag, lédús, roppanós, enyhén édeskés, nem keserű, kellemes olajbogyóízzel. Az Ascolana termései kifejezetten asztali célra alkalmasak: sós lében vagy olajban tartósítva, fűszerezve, illetve a hagyományos olasz recept szerint hússal töltve, panírozva és kisütve fogyasztják. A fajta olajhozama alacsony, ezért olajpréselésre nem ajánlott.

Igényei és gondozási útmutató: Az Ascolana a legszebb formáját és a legbőségesebb termését teljes napos, meleg, széltől védett, lehetőleg déli vagy délnyugati fekvésben hozza. A meleg, napfényes hely elengedhetetlen a termések beéréséhez és az íz kialakulásához. Talajban a jó vízelvezetésű, meszes, homokos, kavicsos vagy akár sziklás talajokat kedveli. A pangó vizet, a túlzottan kötött, agyagos talajokat nem tűri. Fiatal korában rendszeres öntözést igényel, amíg gyökérzete mélyre nem hatol. Idősebb korban kifejezetten szárazságtűrő, de a bőséges terméshez érdemes aszályos időszakban pótolni a vizet, különösen a terméskötődés és a bogyók növekedésének idején. Tápanyag-utánpótlásról tavasszal, komposzttal vagy lassú felszívódású műtrágyával gondoskodhatunk. Metszése kora tavasszal, a rügyfakadás előtt végezhető: a cél a korona ritkítása, a levegős szerkezet biztosítása és a termőrészek serkentése. Az Ascolana jól tűri a metszést, de a túlzott visszametszés csökkentheti a terméshozamot. Teleltetése Magyarországon a melegebb régiókban (például Budapest, Balaton környéke, Dél-Dunántúl) lehetséges, de a fiatal fákat érdemes az első 3-5 évben téli takarással (lomb, szalma, fólia, gyapjú) védeni a kemény fagyoktól. A fa akár -10 °C-ig is ellenáll, de a tartós -12 °C alatti hideg károsíthatja. Konténerben nevelve a fagymentes, hűvös (de nem fűtött) helyen teleltethető. Kártevők közül az olajbogyó-légy, a pajzstetvek és a levéltetvek okozhatnak problémát. Betegségek közül a verticilliumos hervadás, a lisztharmat és a baktériumos daganat fordulhat elő.

Kertstílus és növénytársítások: Az Ascolana a mediterrán kertek nélkülözhetetlen eleme. Mediterrán kertekben a levendula, rozmaring, kakukkfű, füge és ciprus társaságában a délies hangulatot idézi. Déli fekvésű teraszokon és belső udvarokban nagy konténerben nevelve egzotikus dísze lehet a lakás közelének. Tájkertekben és olajfaligetekben a hagyományos mediterrán táj hangulatát kelti. Kortárs kertekben a letisztult vonalakhoz, beton- és acélelemekhez a szürkészöld, ezüstös lombozat izgalmas textúrát és színt ad.

Változatos növénytársítások:
Mediterrán évelőkkel: Az olajfa tövébe vagy köré ültetett levendula (Lavandula angustifolia), rozmaring (Rosmarinus officinalis), kakukkfű (Thymus vulgaris), zsálya (Salvia officinalis) és oregánó (Origanum vulgare) nemcsak a mediterrán hangulatot erősíti, de vonzzák a beporzó rovarokat is.
Más mediterrán fákkal és cserjékkel: Füge (Ficus carica), gránátalma (Punica granatum), ciprus (Cupressus sempervirens) vagy magyaltölgy (Quercus ilex) mellett ültetve egy igazi déli kert hangulatát kelthetjük.
Alacsony talajtakarókkal: Az olajfa alá ültetett kakukkfű (Thymus) vagy varjúháj (Sedum) fajták takarják a csupasz talajt, miközben szárazságtűrők és nem versengenek a vízért.
Tavasszal virágzó hagymásokkal: A fa alá ültetett krókuszok (Crocus), nárciszok (Narcissus) vagy tőzikék (Scilla) tavasszal, még az olajfa lombfakadása előtt vidám színfoltot jelentenek.
Díszfüvekkel: Az olajfa ezüstös lombozatához jól illenek a díszfüvek, mint a tollborzfű (Pennisetum) vagy a tengerparti árvalányhaj (Stipa).

Az Ascolana kiváló választás azok számára, akik egy ízletes, nagy méretű asztali olajbogyót termő olajfát keresnek, amely a mediterrán kertek egyik alapvető eleme lehet, és a termések a hagyományos olasz receptek szerint is feldolgozhatók. USDA besorolása: 8-10 (téli takarással 7-es zónában is tartható).