Télen is zöld kertek III.

„Október végén járunk…

A természet még olyan pompában ragyog, mintha a fák és bokrok nem adnák meg magukat a természet rendjének, s hihetetlennek tűnik, hogy jönnek még komorabb napok. Aztán egy hirtelen szél, egy fagyos hajnal órák alatt elsöpri az októberi varázst.

Mindenütt őszi készülődés, az idővel dacoló tarka virágágyásokat felássák, trágyát terítenek az üde zöld pázsitra. A jó gazda sem marad el a készülődéssel. Mélyen megforgatja a kiskert talaját, föld alá, vagy papírba burkolja a rózsatöveket. Mire eljönnek a novemberi lassú esők, nem lesz már több gond a kerttel. Jöhet a tél! S kertjeinkre, parkjainkra csaknem féléves nyugalom köszönt. Az élet pedig megy tovább. Az ember számára a tél nem hoz nyugodalmat; minden ismétlődik tovább, a megszokott rend szerint. S amikor nagyon áhítozunk a tavasz után, gondolatainkban könnyen elkalandozunk a déli tájakra, ahol télen is zöld a természet, és ahol a felragyogó téli napsugár a zöldellő parkokba, kertekbe csábítja a természet után szomjazó embereket.

Sokszor nálunk is enyhe a tél – decemberben még nyoma sincs a hónak, és február végén már pattanásig feszülnek a mandulafák rügyei. Ám a kopár parkok és kertek, a felásott virágágyak aligha csábítanak sétára. Úgy érezzük, hogy amíg a természet ki nem zöldül, nem is lehet itt az igazi tavasz. Április is eljön, mire az oly nyugtató zöld visszatér környezetünkbe. Akkor ismét megszépül minden körülöttünk – végre a virágágyások is megtelnek tarka virágokkal. Hathónapos kényszerpihenő után ismét életre kelnek parkjaink, kertjeink. – Sajnos csak októberig. Akkor szinte gépiesen megismétlődik minden, s az őszi munkák befejezése után a kopár kertekbe már csak a hólepel varázsolhat hangulatot. Legtöbbször ez is hamar eltűnik, s ami nyomában marad, az a kopasz bokrok , felásott virágágyak, papírral borított rózsatövek sivár képe. A néhány hetes igazi télért túl nagy árat fizetünk, fél évre feláldozzuk parkjainkat!”

Debreczy Zsolt – Télen is zöld kertek 1971

A fenti gondolatok ma is helytállóak. Persze szép számmal láthatunk ellenpéldákat is, különösen nagyvárosaink önkormányzatai lelkes, és érdeklődő kertész munkatárasak segítségével vették nyakukba a megszokottól eltérő, megjelenésükkel figyelmet felhívó, a helyi ökológiai adottságok között biztonsággal alkalmazható növények felhasználásának ügyét. Szerencsés lehet az a település, ahol a vezetés érzi a zöldterületek igényessége fontosságának súlyát, és fontos ez a szakmánk szempontjából is, hiszen a közterületek zöldfelületeinek funkciói között fel szoktuk sorolni a környezeti tudatformálást is. Vagyis mondható, hogy a közterületeken megjelenő, eredményesen alkalmazott növényfajok egyedei a lakosság által ott megismerve egyre nagyobb számban bekerülnek később a magánkertekbe. (Nem kérdés persze, hogy igényes gyűjtők, vagy aktív kertbarátok a közterületi állapotoknál fényévekkel előrébb járnak a növényalkalmazás terén, de itt most az általános helyzetről beszélünk.)

Számomra az egyik központi gondolata: a jólét újradefiniálása azzal, hogy „az anyagi javakról az egészség, a szociális élet és hosszútávon fenntartható társadalmi-szociális környezeti tényezők felé tolódhatna a hangsúly”. Vagyis hogy az anyagi javak szükségleteken túli halmozása helyett az egészséges, környezettudatos életmódra, saját magunkkal, és a körülöttünk élőkkel való törődésre, a szellemi fejlődésre kellene helyezni a hangsúlyt a mindennapjainkban.

Hát ebben látom én a kertészet igen nagy szerepét, és itt térünk vissza a témánkhoz, hiszen álláspontom szerint a kerttel való foglalkozás, a kertápolással töltött közös percek újra visszavezetnek minket a természethez, és minden részletével a fenntarthatóság, az egészséges életmód, sőt fogyasztás mértékének csökkentése irányába mutatnak. Nyilván nem ez az egyetlen recept, de ez is egy lehetséges út.

És mielőtt a kedves olvasó feltenné a kérdést, hogy:” Most nem az örökzöldek alkalmazásáról van szó?” visszatérek az eredeti gondolathoz. A korábbi bejegyzésekben foglalkoztunk az örökzöld növények telepítésével és a mediterrán klimatikus adottságokhoz hasonlóakkal rendelkező kertek növényválasztékával, valamint az árnyas kertek örökzöld növényeivel .

A mostani témánk a hegyvidéki kertek örökzöld növényei, az ilyen körülmények közötti megfelelő növényalkalmazás.

„Ha a hegyekbe megyünk szabadidőnket eltölteni, valahogy azt kívánjuk, síksági-dombvidéki környezetünktől eltérő táj fogadjon. Hegységeink többsége azonban, ha magas is, túl közel van a Pannon-síksághoz, hogy attól merőben más karaktert kapjon. Északkeleti Középhegységünk legmagasabb pontjain is még lombhullató erdők láthatóak – hacsak az erdőgazdálkodás nem váltóztatta meg fenyőfajok ültetésével a tájat. Ugyanakkor határainktól valamivel északabbra, de a síkságtól távolabb, 1000 méteres magasságban már szinte mindenütt lenyűgöző fenyvesek éreztetik velünk – igazi hegyvidéken járunk. Magasabb hegyeinken a tájhoz illően és általában kielégítő sikerrel telepíthetjük meg a különböző „magashegységi légkört”’ sugárzó fenyőket. A cirbolyafenyő számos kúpja, a kanadai hemlokfenyő lazán szétterülő sűrű zöldje éppúgy hozzátartózik az ilyen kertekhez, mint a különlegesség számban menő szitkaluc, vagy a közönséges lucfenyőnél karcsúbb és szárazságtűrőbb szerb luc stb. A magas hegységek elterülő, lazán eső ágazatú havasi borókáit helyettesítheti például a kínai boróka ’Pfitzeriana’ nevű változata és még sok más elterülő koronájú faj. A rendkívüli hidegeket is jól eltűrő magashegységi, mérsékelt övi rododendronok is helyet kaphatnak a savanyú alapkőzetű magas hegységeinkben, vagy esetleg máshol is, ahol talajcseréről tudunk gondoskodni.” (Debreczy Zsolt)

A növények jellemzésével nem fáradunk, ehhez ajánljuk a Debreczy Zsolt Télen is zöld kertek című könyvét, ahol mintegy 860 örökzöld növény leírásával találkozhatunk dr. Csapody Vera gyönyörű rajzaival bemutatva azokat.

A professzor úr ezen gondolataival futhatunk neki tehát a témának. A hegyvidéki kertjeink növényalkalmazása nagyban függ a területünk adott hegységen való elhelyezkedésétől (égtáji kitettség, tengerszint feletti magasság, terepszint lejtése, szélnek való kitettség) alapkőzetének milyenségétől, és a víz jelenlététől. Adott körülmények tehát elég jelentős számú variációt hozhatnak létre, és még nem is kalkuláltunk az emberi tényezővel, vagyis a mesterséges terepfelszín alakítással, a vízvisszatartással kijuttatott többlet öntözővizekkel, építmények védő hatásával, és az egyedi ízléssel. A bejegyzésben igyekszünk jelentős fajszámot felvonultatni a megfelelő körülmények közé behelyezve a növényeket. 

Mindenkit bátorítunk, hogy nagy kalandvággyal vágjon bele az érdekes fajok gyűjtésébe, miután megfelelően feltérképezte saját kertjének adottságait!

A képek kattintható hivatkozást tartalmaznak