Télen is zöld kertek I.

Az azonos című könyv Dr. Debreczy Zsolt tollából származik, és nem véletlen, hogy most vettük elő, hiszen hamarosan készülhetünk a hosszú téli időszakra, amikor is egy-két színes vesszőjével díszítő cserje, vagy éppen fa, esetleg a madarak által fennhagyott színes bogyón kívül leginkább örökzöld cserjéinkben, fáinkban gyönyörködhetünk majd.

Visszatérve a könyvre: 1971-beníródott, dr. Csapody Vera élethű, művészi rajzaival illusztrált. Mintegy 860 örökzöld növény taxont tárgyal, és noha biztosan vannak, új divatos fajták, ma is abszolút aktuális. Amennyire tudható, Debreczy Úr tervezi friss kiadását, de aki ismeri a szerzőt tudhatja, hogy ma is rendkívül elfoglalt, és mivel nekem nagy ritkán van alkalmam Vele találkozni mondhatom tele van grandiózus tervekkel, így minden csak azon múlik, ő milyen sorrendet állít fel ezek között. (A könyv korlátozott mennyiségben még kapható nálunk, vagy szerencsével elérhető néhány antikvárium kínálatában.)

A szerző híve a tájképi kertek kialakításának. Terveiben, munkáiban leginkább olyan növénykiültetések szerepelnek, melyek tudományos igénnyel tárják a szemlélő elé adott élőhely leglátványosabb beszerezhető növényeit gondosan felépített koncepció szerint telepítve. (Egyik bármikor megtekinthető alkotása a Pécsi Tudományegyetem Botanikus Kertjének mediterrán sziklakertje, vagy akár a Tiszakürti Arborétum, ahol nem olyan régen sikerült összefutnom személyesen Debreczy Úr állandó „tettestársával” Dr. Rácz István Úrral. Számos projektjük mellett komoly ráhatásuk van partnerünk, a Folly Arborétum elmúlt években történt átalakulására, a Gellért hegy flóravilágának újragondolására, és számos új növényfajjal történő betelepítésére, de Pécsett, a belvárosi területeken a hangulatos mediterrán flóraelemek megjelenésében is komoly szerepe volt a világhírű botanikus párosnak.) Könyvében a télen is zöld kerteket klímakörzetek (értsd: a természetben előforduló bizonyos ökológiai adottságokkal bíró területek) szerint is csoportosítja. Hazánkra vonatkozóan 12 klímakörzetet különböztet meg, melyeket Atlantikus, Szubmediterrán, Alföldi, Hegyvidéki kerttípusokba sorol. Ezekhez társít itthon is megfigyelhető természeti képeket, és a kert ilyen formán mintegy kicsiszolt, megérlelt tájrészlet jelenik meg az olvasó számára képzeletben berendezve a legcsodásabb örökzöld növényekkel.

Kertünk akkor lesz a legizgalmasabb, ha a többféle életformájú növénynek is megtaláljuk benne a helyét. Ha magasabb fák alá tudunk alacsonyabbakat, különböző méretű cserjéket, kúszó növényeket, és akár évelőket, alacsonyabb talajtakaró növényeket telepíteni. Szerencsére ezek mindegyikéből ugyancsak vannak örökzöldek. (Persze, jó ha vannak színes vesszejű, vagy bogyós, esetleg érdekes lombszíneződésű lombhullatók is a kiválasztott növények között, de itt ugye a télen is zöldekről beszélünk.)

Mindenkinek ajánljuk a könyvet, aki fogékony a tájképi kertészet gondolatára, akit érdekelnek kerttörténeti érdekességek, szívesen veszi a tudományos de mégis nagyon is személyes stílusú, a témával kapcsolatos leírásokat, és kíváncsi, vajon hogyan jön össze a 860 növényfaj, melyek kis utánajárással mind beszerezhetőek, noha egy-egy átlagos kertészetben jó, ha 50-et, 60-at találunk meg közülük.

A bejegyzés fontos küldetése tehát, hogy mint alapművet ajánljuk a fenti könyvet, de szeretnénk néhány konkrét tanácsot is adni az örökzöld kertek kialakításához. Kimondható tehát, hogy szinte minden ökológiai körülmény között rendelkezésre állnak lomb, pikkely és tűlevelű örökzöldek a kert berendezésére. Azonban igen fontos, hogy a különböző igénnyel bíró növények ne keveredjenek. Tudnunk kell tehát, hogy kertünk milyen adottságokkal rendelkezik, és ezeken a helyeken milyen formájú, habitusú növényeket szeretnénk látni. Aztán szét kell nézni a növényvilágban, megkeresni a számunkra legszebb, legérdekesebb növényeket, majd ezek körét úgy meghatározni, hogy a legnagyobb részük kb. azonos származással rendelkezzen.

Talán kényeskedésnek tűnhet, de hasonló ökológiai igénnyel bíró, de nagyon különböző származású növények egymás mellett a legtöbbször nem adnak harmonikus összeillő képet.

Tehát eljutottunk oda, hogy a kertünkbe – nagyobb kertek esetén bizonyos kertrészletekbe – lehetőség szerint azonos helyről származó, azonos ökológiai igényű, de változatos felépítésű, ésviselkedésű növények közül válasszuk ki a nekünk legjobban tetszőket. Akkor most nézzünk néhány példáterre:

Itt van mindjárt a mediterrán kertek növényvilága. Debreczy Zsolt fenti könyvében az alábbiakat írja:

„A mediterrán növényeknek igazán ellenállóknak kell lenniük. Egyaránt el kell viselniük a nyári szárazságot, és a váratlanul betörő fagyokat. Kemény lombozatukat a szilárdító szövetek mereven tartják, hogy a nagy szárazságban össze ne fonnyadjanak. Levélfelületük viszonylag kicsi, ez is csökkenti a párologtatásukat, akárcsak a leveleiket, hajtásaikat bevonó szőrzet. Bár a mediterrán nagy részén a fagyok kisebb, vagy nagyobb mértékben rendszeresek, legtöbbjük mégsem tudná elviselni azokat a szigorú fagyokat, amelyek nálunk előfordulnak. Vannak azonban ennek a vidéknek olyan részei, ahol a fagyok erősek és gyakoriak főleg a tengerektől távolabb, vagy a hegyek magasabb régióiban. Az itt élő keménylombú örökzöldek már fagytűrőbbek, és nálunk is meghonosíthatóak. … Az ország enyhe telű és elég meleg nyarú területein, különösen a délies lejtőkön építhető meg ez a kerttípus. Legszebb fenyői: andalúziai jegenyefenyő, a libanoni cédrus, atlaszcédrus, az egytűs diófenyő, a szabin fenyő, az óriástobozú fenyő, sőt, védett helyeken a valódi ciprus is. A karcsú, oszlopos termetű szír borókának és a szintén mutatós, oszlopos koronát fejlesztő gyantás cédrusnak is feltétlen helyet kell kapnia ezekben a kertekben. Az enyhe lankákon támfalakkal kialakított változatos teraszos kertekben különösen szépek a különböző örökzöld félcserjék és kemény levelű örökzöldek. A legszebbek között szerepel a babérlevelű szuhar és a közönséges tűztövis. A kéken virágzó levendula és az apró, sárga virágfejekkel megrakott cipruska, a nagyvirágú szuharok, háttérben az ezüstös lombozatú, laposan szétterülő koronájú fenyőkkel, szinte felejthetetlen látványt nyújtanak. Árnyékos kertrészletek díszei lehetnek a szárazságot is eltűrő babérlombú örökzöldek, első sorban a balkáni babérmeggyek, a kaukázusi babérfagyal, a gyönyörű talajborító kaukázusi borostyán stb. Árnyas, üde vagy öntözött helyeken a kényes szubtrópusi örökzöldekből is fellelhető néhány: fagyérzékeny magyalok, illatcserjék, bangiták. Ezek itt jól beérlelik hajtásaikat.”

A mediterrán növények esetén fontos tisztáznunk a kerten belüli elhelyezésük kapcsán néhány apró kunsztot, melyek segítségével még sikeresebben tarthatjuk meg növényeinket.

Amikor egy-egy terület klímájáról beszélünk, megkülönböztethetünk kiterjedés szerint makro-, mezo-, lokális-, vagy helyi- és végül mikroklímát. Kertünk tervezésekor amellett, hogy ismernünk kell szélesebb környezetünkben vett klimatikus adottságokat, tisztában kell lennünk területünk mikroklimatikus helyzetével is. Fontos, hogy tudjuk, hol reked meg a hideg levegő télen, hol húz át a szél, hol van olyan védett fekvés, ahol a nyári jó benapozottságot követően télen szinte egész nap árnyék van. Hol tud összegyűlni valamelyest a víz, és melyek vízvesztő részek.

Az örökzöldek legnagyobb ellensége a téli időszakban hosszabb rövidebb ideig tartó felmelegedés, aztán az ismételt erős lehűlés. Ilyenkor a növények rövid ideig a tavasz eljöttét érezhetik, megindul a nedvkeringésük, és az ismételt hideg időszak komolyabb fagykárokat okozhat. Ezért előnyös az érzékenyebb, különösen a nagyobb lomblevél felülettel rendelkező örökzöldeket úgy elhelyezni, hogy télen minél rövidebb ideig süsse őket a nap.

Védett fekvést a legtöbb örökzöld növény meghálálja, de mit is jelent ez? A védettség ilyenkor a hideg téli szelektől való védelemre utal, amit biztosíthat egy magasabb sövény, vagy valamilyen épület, esetleg domborzati adottság. A kitett helyzet ennek nyílván éppen az ellenkezője.

A város belterülete ugyancsak eltér a külterületekétől. Szinte mindenhol kalkulálhatunk a különböző infrastruktúrák hővesztesége, valamint a burkolt felületek hőkapacítása okozta magasabb átlaghőmérséklettel, visszafogottabb szélmozgással, vagyis a városon belül a fagyérzékeny növények jobban megmaradnak, mint a vidéki területeken.

A mediterrán növények jelentős része a jó vízelvezetésű, laza szerkezetű talajokat kedveli, melyek jellemzően nem túl gazdagok különböző tápanyagokban. A szubtrópusi vidékekről származó fajok esetében azonban a magasabb hő összeg igény mellett fontos a jobb vízellátás, tápanyagban gazdag üde talaj.

A fentieket nagyrészt végiggondolva, akár pár négyzetméteres foltok ökológiai adottságait is azonosítani tudjuk, és ennek megfelelően tudunk növényeket választani. (Mindezekről még részletesebben olvashat a „A Télen is zöld kertek” című kötetben.)

Itt megjegyezzük, hogy ezen mikroklimatikus adottságok módosítására az ügyes kertésznek számtalan lehetősége van a mesterséges párásítástól, a víztöbblet kijuttatásán át az árnyékolásig, és a talajféleségek variálásáig. Ez azonban megér majd egy külön bejegyzést!

A témához kapcsolódó linkek:

https://www.gardensillustrated.com/gardens/international/jardin-sec-filippi-gravel-garden-france/

https://www.pacifichorticulture.org/articles/the-mediterranean-garden-image-style-or-cultural-expression/