Ismert jelenség a fenyőféléknél, hogy a száraz, szinte félsivatagos, kietlen területekről származó fajok párás, kiegyenlített éghajlatú termőhelyen olykor a felismerhetetlenségig eltérnek az őshazában élőktől. A tűnyalábos fenyők a közül ez az alaktani jelenség különösen feltűnő a nevadai cirbolyánál: míg rendszerint szabálytalanul széltépte fái az eredeti élőhelyen lassú növekedésűek, sűrű, kékesszürke lombozatúak, s a hajtástengely csaknem hófehér a sok napsütéstől és a száraz szelektől, addig a csapadékosabb, kiegyenlítettebb időjárású európai (főleg nyugat-európai) parkokban szabályos, laza koronájúak, s gyors növekedésük miatt jellegtelenek, alig mutatósak.