Ha már a termésekről esett szó, említsük meg az eddig ismert legnagyobb fán növő termést, a Maldiva-diót, ami a Seychelles-szigeteken élő pálma (Lodoicea callipyge) csonthéjas termése. Tíz év is kell, míg a Maldiva-dió a fán megérik és lehullik. A partokra sodródott, gyönyörű mintázatú, gyakran ragyogó színű termést az Indiai-óceán partvidékén évszázadok óta ismerték és hasznosították, de csak a XVIII. század közepén sikerült megfejteni, hogy milyen növényről származik. A vízbe esett, belül üres, meddő termések ugyanis távolra is elúsznak az óceán hullámain, de az anyanövény, az óriás levelű (10 méter hosszú) pálma egyedül a Seychelles-szigeteken él. A növény más szigetekre azért nem tudott áttelepedni, mert a hatalmas, csírázóképes termések olyan súlyosak, hogy a vízben lemerülnek.

Európában egyetlen őshonos pálmafaj él, a palmitó. Ez a Föld legkisebb pálmája. Erre utal a magyar és a görög neve is: törpepálma (Chamaerops humilis – chamai = alacsony, rhops = cserje). Törzse szinte nincs is. Szabálytalan legyezős leveleinek üstöke legfeljebb 3-4 méteres. A Földközi-tenger nyugati vidékén és Dél-Európában él. Néhány évtizede még Nizzánál volt a legészakibb előfordulása, de több, egymást követő keményebb tél kipusztította, és délebbre szorította. Most legészakabbra Nápoly alatt nő. Az összes pálma közül a törpepálma hatol legmesszebb északra. Elterjedését valószínűleg az is befolyásolta, hogy leveleit évtizedekig szedték, és ez gyöngítette a természetes állományokat. A széthasogatott, megszárított levelekből készült a lószőrpótló tömítőanyag, az afrik.