Kevés fenyőféle illik annyira a pannon sík és dombvidék hangulatához, mint az andalúziai jegenyefenyő. Meleg, gyakran aszályos nyár, hideg, havas, esős tél, tehát szélsőségekben a hazánkéhoz hasonló körülmények formálták a délspanyol hegyek gerincein. Feltűnő és a jegenyefenyők között szinte egyedülálló, hogy húsos, hengeres tűi a hajtásra merőlegesen, csavarvonal szerint körben állnak, ettől a hajtások valósággal szobafenyőinkre (Araucaria) emlékeztetően hengeresek. E szokatlan sajátosságot fejezi ki a népies név: kolbászfenyő. A többi jegenyefenyővel és más sudaras fenyőkkel ellentétben a korral kiterebélyesedő, gömbös, olykor ellaposodó koronájával, lombjának szürke hamvasságával a legjobban idomult a pannon táj szelíd lankáihoz, párától tompított lágy színeihez.