Nincs engedélyezve a javascript.

Témák

A Föld kertészeti jelentöséggel bíró növényei
A Pinus nemzetség
Általános
Balatoni Riviéra
Bambuszok
Bio növények
Borókák
Cédrusok
Ciprusok
Délközeli kertek
Egzóták a magyar kertekben
Energianövények
Érdekességek
Fenyők
Gyümölcstermö növények
Jegenyefenyők
Kerttervezés
Klimatológia
Könyvajánló
Lucfenyők
Mahóniák
Növényleírások
Növénytermesztési tanácsok
Pálmák
Pálmaliliomok
Tölgyek
Kiemelt írások
Járainé Komlódi Magda

Ünnepeink szépítői IV.

Az egyik legfiatalabb ünnepi növényünk a karácsonyi csillag vagy mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima). A mexikói növényt alig százötven éve hozták Európába. Korábban Poinsettia pulcherrima volt a neve, mert egy Poinsette nevű amerikai utazó fedezte fel a szépséges növényt Mexikóban. Azóta kiderült, hogy ez is egy kutyatejféle, ezért változott meg a tudományos neve, de a kertészeti neve ma is poinszettia. Decemberben hozza az apró virágokat csillagszerűen körülölelő, tenyérnyi lángvörös fellevélkoszorút. Ma már sokfelé látni rózsaszín és fehér fellevelű termesztett mikulásvirágot is. Díszét hetekig megtartja, s így pompás Miklós-napi, karácsonyi, újévi virág. Évelő növény, így gondos kezelés mellett évről évre díszíti a lakást.



Brazília ajándéka egy másik, különlegesen szép ünnepi növényünk, a karácsonyi kaktusz (Zygocactus truncatus). Az 1800-as évek elején került Dél-Amerika trópusi őserdeiből Európába. Hazájában hatalmas fák ágzugaiban, összegyűlő humuszban gyökerezve él. Fán élő (epifiton), de nem parazita kaktusz. A szabálytalan, lapos, egymásba illeszkedő, levélszerű tagokból álló hajtása is érdekes. Karácsony táján bőven ontja a hajtások végén fejlődő liláspiros, emeletes, csodaszép virágait. Karcsú szárú kaktuszokra oltva fácska alakú.



Hazánkban a legrégibb karácsonyi virágok - ősi szokás szerint - a Borbála-napkor vágott, langyos vízben fürdetett és vízben tartott gyümölcsfaágak, dísznövényvesszők voltak. Korábban leginkább mandula-, cseresznye-, szilva-, őszibarack-, kajszibarackvesszőt hajtattak, és a virágba borult ágakkal díszítették az ünnepekre a szobát. Később s manapság is divatossá vált a díszbokrok, így az aranyfa (Forsythia), a babarózsa (Prunus triloba), az orgona (Syringa) és a japánbirs (Chaenomeles japonica) előhajtatása.



A kereszténység másik két fő ünnepe: a húsvét és a pünkösd a régmúltba nyúlik vissza, és (ha nem is egészen azonos tartalmú és jelentésű) a zsidó esztendő három ősi ünnepe (húsvét, a pünkösd és a sátoros ünnep) közül kettővel egybeesik.



A húsvét az ószövetségben a zsidók egyiptomi kivonulásának, illetve annak az ünnepe, hogy a tizedik csapás alkalmával a zsidó elsőszülötteket a büntető angyal megkímélte, mert a zsidók, ismerve a jóslatot, elsőszülötteiket egy bárány feláldozásával megváltották.



Az Újszövetségben a húsvét Krisztus halálának és feltámadásának ünnepe. Az egyházi év központja, a legnagyobb keresztény ünnep.



A legősibb húsvéti növényünk a fűzfabarka és a pálma. Annak emlékére, hogy a Jeruzsálembe bevonuló Messiást a nép királyt megillető jelvénnyel, pálmalevelek lobogtatásával fogadta, a katolikus egyház virágvasárnapon a trópusi vidékeken pálmalevelet, a mérsékelt övön, ahol pálma nincs, örökzöldeket, puszpángot, vagy mint hazánkban is, fűzfabarkát szentel. A szentelt növényt, amivel Isten áldása költözik a házba, a következő év virágvasárnapjáig megőrzik. Manapság a fűzfabarka annyira elterjedt, hogy a szertartástól függetlenül is, tavaszi virágokkal, nárcisszal, jácinttal csokorba kötve az egyik legszebb húsvéti virág. Nálunk leginkább a kecskefűz (Salix caprea), a rekettyefűz (S. cinerea) és az apró barkájú cinege- vagy rozmaringlevelű fűz (S. rosmarinifolia) rügyes vesszője a húsvéti barka. A fűz minden bizonnyal egy ősi legenda révén vált húsvéti növénnyé. E szerint a fűz valaha goromba, szúrós növény volt, és amikor Krisztust a római katonák ütlegelték, belőle törtek tüskés gallyakat. A fűz, hogy segítsen, elhullajtotta tüskéit, és szomorúságában lehajtotta ágait. Azóta simák az ágai, és akkor keletkezett a szomorúfűz.



Kommentek a bejegyzéshez