Az egyik legfiatalabb ünnepi növényünk a karácsonyi csillag vagy mikulásvirág (Euphorbia pulcherrima). A mexikói növényt alig százötven éve hozták Európába. Korábban Poinsettia pulcherrima volt a neve, mert egy Poinsette nevű amerikai utazó fedezte fel a szépséges növényt Mexikóban. Azóta kiderült, hogy ez is egy kutyatejféle, ezért változott meg a tudományos neve, de a kertészeti neve ma is poinszettia. Decemberben hozza az apró virágokat csillagszerűen körülölelő, tenyérnyi lángvörös fellevélkoszorút. Ma már sokfelé látni rózsaszín és fehér fellevelű termesztett mikulásvirágot is. Díszét hetekig megtartja, s így pompás Miklós-napi, karácsonyi, újévi virág. Évelő növény, így gondos kezelés mellett évről évre díszíti a lakást.
Brazília ajándéka egy másik, különlegesen szép ünnepi növényünk, a karácsonyi kaktusz (Zygocactus truncatus). Az 1800-as évek elején került Dél-Amerika trópusi őserdeiből Európába. Hazájában hatalmas fák ágzugaiban, összegyűlő humuszban gyökerezve él. Fán élő (epifiton), de nem parazita kaktusz. A szabálytalan, lapos, egymásba illeszkedő, levélszerű tagokból álló hajtása is érdekes. Karácsony táján bőven ontja a hajtások végén fejlődő liláspiros, emeletes, csodaszép virágait. Karcsú szárú kaktuszokra oltva fácska alakú.
Hazánkban a legrégibb karácsonyi virágok - ősi szokás szerint - a Borbála-napkor vágott, langyos vízben fürdetett és vízben tartott gyümölcsfaágak, dísznövényvesszők voltak. Korábban leginkább mandula-, cseresznye-, szilva-, őszibarack-, kajszibarackvesszőt hajtattak, és a virágba borult ágakkal díszítették az ünnepekre a szobát. Később s manapság is divatossá vált a díszbokrok, így az aranyfa (Forsythia), a babarózsa (Prunus triloba), az orgona (Syringa) és a japánbirs (Chaenomeles japonica) előhajtatása.
A kereszténység másik két fő ünnepe: a húsvét és a pünkösd a régmúltba nyúlik vissza, és (ha nem is egészen azonos tartalmú és jelentésű) a zsidó esztendő három ősi ünnepe (húsvét, a pünkösd és a sátoros ünnep) közül kettővel egybeesik.
A húsvét az ószövetségben a zsidók egyiptomi kivonulásának, illetve annak az ünnepe, hogy a tizedik csapás alkalmával a zsidó elsőszülötteket a büntető angyal megkímélte, mert a zsidók, ismerve a jóslatot, elsőszülötteiket egy bárány feláldozásával megváltották.
Az Újszövetségben a húsvét Krisztus halálának és feltámadásának ünnepe. Az egyházi év központja, a legnagyobb keresztény ünnep.
A legősibb húsvéti növényünk a fűzfabarka és a pálma. Annak emlékére, hogy a Jeruzsálembe bevonuló Messiást a nép királyt megillető jelvénnyel, pálmalevelek lobogtatásával fogadta, a katolikus egyház virágvasárnapon a trópusi vidékeken pálmalevelet, a mérsékelt övön, ahol pálma nincs, örökzöldeket, puszpángot, vagy mint hazánkban is, fűzfabarkát szentel. A szentelt növényt, amivel Isten áldása költözik a házba, a következő év virágvasárnapjáig megőrzik. Manapság a fűzfabarka annyira elterjedt, hogy a szertartástól függetlenül is, tavaszi virágokkal, nárcisszal, jácinttal csokorba kötve az egyik legszebb húsvéti virág. Nálunk leginkább a kecskefűz (Salix caprea), a rekettyefűz (S. cinerea) és az apró barkájú cinege- vagy rozmaringlevelű fűz (S. rosmarinifolia) rügyes vesszője a húsvéti barka. A fűz minden bizonnyal egy ősi legenda révén vált húsvéti növénnyé. E szerint a fűz valaha goromba, szúrós növény volt, és amikor Krisztust a római katonák ütlegelték, belőle törtek tüskés gallyakat. A fűz, hogy segítsen, elhullajtotta tüskéit, és szomorúságában lehajtotta ágait. Azóta simák az ágai, és akkor keletkezett a szomorúfűz.
Kommentek a bejegyzéshez