Szép rokonság

Régi szép szavunk - és növényünk - a borbolya. A nálunk honosan élő faj pontos neve sóskaborbolya, száraz középhegységi tölgyesek szélén és tisztásain, kopár, köves helyeken kapaszkodik szívósan. Ha esik, ha fúj, április-májusban sárga virágfürtjei vonják magukra a figyelmet, ősszel pedig vérpirosra ért, csepp alakú bogyótermések özöne búcsúztatja a meleget.

Mexikó száraz területein honos, mégis kitűnő télálló növény nálunk is a vörösen kihajtó Mahonia pinnata

Nem is gondolnánk, hogy szerte a világban, Chilétől Kínáig 190-féle borbolya (latin névvel: Berberis) él, nagyon esős magashegységektől az amerikai sivatagokig vagy Tibet szigorú, száraz és hideg fennsíkjáig. Rokonsági fokukat tekintve kicsit távolabbi csoport a mahóniáké, de örök botanikusi vitatéma, hogy egyáltalán különböznek-e egymástól vagy egyetlen nemzetség nagyon változatos tagjai? Akár így, akár úgy, nemcsak alakjukra, küllemükre, a levelek méretét és formáját tekintve hallatlanul változatosak, hanem a száraz sziklakerti törpéktől a 2-3 méteres majdnem fákig tart a választék. Van köztük lombhullató, félörökzöld (télizöld) és teljesen lombtartó, akad fehéren viaszos, vérvörös, szilvakék és orgonalila bogyós. Egyesek egyenként hozzák iszonyú mennyiségű, nagyon illatos virágukat, mások apró csoportokban az elfásodó vesszők oldalán, megint mások a rozettába rendeződő hatalmas összetett levelek között 10-15 centis aranysárga fürtökben.

A kelet-ázsiai, vízigényes fajok enyhébb teleken már január-februárban virágot bontanak - aztán lehet, hogy áprilisban, a későtavaszi hidegben lefagynak: védett helyre valók. Arizónai-texasi-új-mexikói, valószínűtlenül kék levelű társuk viszont a silány talaj, a tűző nap és a tikkasztó forróság, az aszaló szárazság növénye. Egy ennyire változatos növénycsoport több funkció betöltésére alkalmas a kertkultúrában. A nagy termetű, díszes levélrozettájú mahóniák szoliterként igazán díszesek. A szökőkútszerűen, ívesen szétálló hajtásrendszerű borbolyák kisebb csoportokba rendezve mutatnak jól. A felálló vesszőjűek kitűnő sövénynövények: rendszeresen nyírott vagy szabad növekedésben hagyott sövényként egyaránt impozánsak. Egy japán faj (Berberis thunbergii) bordó-lila-piros levelű fajtái különösen népszerűek, mert feltűnő színfoltként mutatósak. A törpe fajok vagy fajták a sziklakertek apró ékszerei lehetnek. Az utóbbi években faiskolai választékuk örvendetesen bővült, itt vannak ma már a szép mahónia-hibridek is, mint a Mahonia x media Charity, a Mahonia x 'Buckland' vagy a Mahonia x 'Winter Sun'. Ízelítőként most ritkább, de a hazai kínálatban többnyire már fellelhető fajokat és fajtákat mutatunk be. Ha ismertségük növekszik, azzal kertjeink változatossága is gyarapodhat.

Egyre népszerűbb növények:

- az aranysárga virágtömege helyére ősszel millió vérpiros bogyó lép (Berberis caulicantha)

a nagytermetű kínai faj (2-3 méter) az igényes Mahonia bealei. Két centis szilva alakú bogyói hamvas kékek lesznek

- az USíból került hozzánk a Berberis tischleri. Fényes, keskeny, világoszöld levelei messziről virítanak

a felkelő Nap országa küldte a Mahonia japonica-t

- őszi díszéért kedvelt a Berberis koreana

- közepes termetű (50-70 cm) örökzöld, holland fajta a Berberis candidula Jytte