Az örökzöld levelű kecskerágók közük a japán kecskerágó (Euonymus japonicus) csak az utóbbi húsz esztendőben vált elterjedt kerti dísznövénnyé. Sokkal korábban, a múlt század vége felé került szabadföldbe egy másik faj, a Kínában őshonos E. fortunei japáni elterjedésű változata, az E. fortunei var. radicans. Ez utóbbi a háború előtt még a nagyobb kastélyparkok és gyűjtemények növénye volt, míg napjainkban néhány fajtája már nagyüzemi szaporításban levő gyeppótló örökzöld. Annyira azonban mégsem általános, mint lehetne, és alkalmazása is szűk körű. Például fák alá ültetve, fákra futtatva mint ahogyan hazájában is nő közterületeken sehol sem látni. Pedig a fán később kialakuló időskori alak (E. fortunei var. radicans f. Carrierei) nagyobb leveleivel és fehér tokú, narancssárga magköpenyű terméseivel igazán gyönyörködtető. Örökzöld köntösbe borítja a törzset, de nem hatalmasodik úgy el a fán, mint a borostyán.
A japán származású, apró levelű E fortunei var. radicansnál sokkal mutatósabb a századunk elején Európába került nagy levelű kínai kúszó kecskerágó, s különösen ennek ősszel pompás pirosra színeződő levelű fajtája, a Colorata. Ez is felkapaszkodik a fára, előbb vékonyabb szárú, kisebb, kerekded levelű lesz, majd (termőhelytől, életkortól függően) erőteljes vesszőkön nagy, 6-10 cm-es, keskeny ékvállból hirtelen kiszélesedő és lekerekedő, vagy széles ívből kiugró csúcsú leveleket hoz. Néhány év után már tömegesen jelennek meg rajta és december táján pattannak fel a fehér, három részre nyíló toktermések, melybe keskeny szálon a szabadba engedik a narancsos magköpennyel borított magvakat. A pirosló levelek és a fehér termések tömege a növényt a legmutatósabb örökzöldek közé emelik.
A kínai faj előnye még, hogy időskori alakja különösebb támaszték nélkül is hamar terebélyes bokorrá gyarapodik, megáll a „saját lábán” is akárcsak a termős borostyánok és nem oly kis termetű, hogy például út mellett, közterületen könnyen letapossák. A kínai kúszó kecskerágó sok tulajdonságában a borostyánhoz hasonlít: fiatalkori (kúszó) alakja sűrű gyepet borít a fák alá, de napos helyen is megmarad és sokáig megtartja fiatalkori alakját. Ugyanakkor támasztékon, kerítésen hamar kevés kapaszkodó gyökerű időskori vesszőket hoz, jóval nagyobb, megnyúlt, ovális levelekkel. Az időskori alakok ledugványozva a borostyánnál könnyebben gyökeresednek, s alakjukat megtartva felálló-elterülő bokorrá növekednek. Kedvezőtlen, túl száraz vagy árnyas helyen azonban, ahol talán ki sem alakulna a termő alak, könnyen visszavadul és ismét kúszó formát ölt a talajon.
Kommentek a bejegyzéshez