A hideg haszna

Nemcsak a laikusok, hanem a kert- és növénybarátok tekintélyes hányada elmúlás, a halál, a mozdulatlanság képét társítja a télikert, a hóval borított növények látványához. Azonnal rájövünk, mennyire indokolatlan ez a felfogás, ha legalább hozzávetőleg tudjuk, mi zajlik a hótakaró alatt, a csonttá fagyott növényekben, a tél meg-megújuló rohamai közepette. Kiderül, hogy a mérsékelt övben, ahol élünk, a téli hideg időszak nemcsak szükséges, de sok tekintetben hasznos is növényeink élete, egészsége és szépsége szempontjából.

Még ősszel kifejlődött bimbókkal telel a Mahonia x media "Charity" és már február végén virítanak aranysárga fürtjei

Ez bizony meghökkentő állítás. Hiszen az alacsony hőmérséklet káros hatásai ismertek és a növénybarátok által sokszor megtapasztaltak. A hideg haszna sokkal rejtettebb, áttételesebb és sokkal kevésbé ismert - viszont sokszorosan bizonyított. Ezért, ha tudunk róla, ha nem, a dolog működik, és jótéteményeit akkor is élvezzük, ha létezésében kételkedünk. Itt van mindjárt a növényi kártevők és kórokozók ügye. A rovarkátevők például nem tudják testhőmérsékletüket szabályozni, saját hőmérsékletük mindig azonos környezetükével.

Ősszel igyekeznek védett zugokba, fakéreg repedéseibe, a talajba húzódni és így átvészelni a kényszernyugalmi időszakot. Enyhe teleken ez nagy számban sikerül is nekik és tavasszal már az enyhe félév kezdetén erős fertőzésükre, gyors szaporodásukra számíthatunk. A kemény telek azonban szigorú szabályozóként pusztítják őket.

A gyérítés következtében tavaszi induló egyedszámuk alacsony lesz, ezért a ferítőzés mértéke is jócskán alatta marad majd az enyhe tél utáninak. A világszerte növekvő környezetszenyezés és következménye (valószínűleg), a növekvő klímaromlás, általános felmelegedés ilyen szempontból is növeli tehát gondjainkat.

A kéreg repedéseibe húzódott kártevőket a téli hideg jó hatásfokkal pusztítja

Ugyanez vonatkozik a gombabetegségek terjedésére: enyhe teleken a gombák szaporodása szinte le sem áll és tavasszal az első fertőzés robbanásszerűen, tömegesen jelenik meg. Azt sokan tudják, hogy a téli időszakban hulló csapadék általában jobban hasznosul, mint a nyári, de ennek okait nem mindenki ismeri. Úzályra, pusztító nyári szárazságra hajlamos éghajlatunkon jelentősebb víztartalék csak a téli időszakban tud felhalmozódni a talajban.

Nulla fok alatt a csapadék általában hó, amely késleltetve, lassan szivárog a földbe. Ezért a hóléből sokkal kevesebb folyik el hasznosítatlanul a felszínen, mint a nyári - akár felhőszakadás méretű - esőkből. Ennek feltétele azonban éppen a hideg. Mint ahogyan annak is, hogy a nyárihoz képest jóval kisebb a párolgási veszteség. Ez egyformán értendő a talajfelszín párolgására és a növények párologtatása által előállt vízveszteségre.

Első hallásra talán paradox módon a téli hideg a fagykárok akadálya is lehet. Növényeink életritmusa - az ezt szabályozó biokémiai folyamatok összessége - úgy alakult ki, hogy december végéig akkor sem indul be új növekedési szakasz, ha netán tavaszias meleg uralkodik. Ezt az időszakot hívjuk mélynyugalmi állapotnak.

Január folyamán azonban ez a belső gátló hatás egyre-másra oldódik fel és a rügyek duzzadását, a levelek, virágok megjelenését már csak a külső szabályozó, az alacsony hőmérséklet akadályozza - ha akadályozza. Ha a tél második fele enyhe, a növények ˛elcsábulnak˝ és tavaszi ˛programjuk˝ végrehajtásába fognak.

A Kárpát-medencében azonban gyakori, hogy március-április folyamán kemény lehűlés következik be és ez komoly károkat okoz. Az év első két-három hónapjának téli hidege jótékony kellemetlenség tehát, amelynek elviselését egy későbbi, de zavartalanul szép tavasz jutalmazza.

A torzsás ecetfa /Rhus thyphina/ díszes terméseiben a magvak még a fán kapják meg a csírázáshoz szükséges hidegadagot

Hogy mennyire nem jogosult a téli hideg növényi nyugalmát a halál és az elmúlás képével társítani, azt az is alátámasztja: gyönyörködtető virágok, zamatos, élvezetes gyümölcsök előfeltétele is a hideg. A mérsékelt övi növények virágrügyeinek kialakulása nem megy végbe másként, csak ha a nyári és a téli félév hőmérsékleti sinus-görbéje kisebb-nagyobb kilengésekkel a sokmillió éves ritmus szerint alakul. Sőt, akadnak növények, amelyeknél kisérletekkel igazolták, hogy jól eltalált időpontban alkalmazott hideg-stressz ugrásszerűen növeli a virágok számát, olykor méretét is.

Magról szaporított növényeink jelentős része azt is igényli, hogy a beérett magvak egy-két héttől akár több hónapig terjedő ideig nulla fok alatti hőmérsékleten legyenek a vetés előtt.

Ha ezt nem kapják meg, akkor nem, vagy csak nagyon kis számban kelnek ki, mert a bennük lévő csírázásgázló anyagok elbomlásának feltétele többek között a tartósan alaícsony hőmérséklet.

Nemcsak hogy nem holt vidék tehát egy téli kert, hanem még az sem igaz, hogy talán alszik a hódunyha alatt. Sokkal közelebb járunk az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk: a hidegnek megfelelő üzemmódban működik. Csendben és nem látványosan, de folyamatosan zajlik a tavaszi starthoz nélkülözhetetlen ˛hideg indítás˝.

A hideg, mint karmester vezényli azt a néma téli szimfóniát, amely nélkül sose élhetnénk át a tavasz gyönyörűségeit.