Ha elfolynak a vizek

Az ismétlődő tiszai árvizek után alig pár hónappal ujjnyi repedések jelezték Közép-Magyarországon: sikerült elvezetni a vizet. Idén áprilisban a legnagyobb vész idején így fogalmazott az ökológus: ideje, hogy a Tisza végre ne egy vécélehúzó legyen számunkra, amelytől csak azt várjuk, hogy mielőbb elvezessen mindent, ami belékerül...

Az Európai Unió környezet és természetvédelmi kérdésekkel foglalokozó szervezete, a Globe Europe nemrég nálunk rendezett konferenciát. Ekkor kerültek nyilvánosságra legfontosabb folyóíink friss szennyezettségi adatai: mindegyik a határainkon túl ered, és már szennyezetten érkezik hozzánk.

De nálunk sem tisztulnak meg, déli határainkon még szennyezettebben bocsájtjuk őket útjukra. Bárki mondhatja - olykor, ha nem is nyilvánosan, de mondja is -, mi közöm nekem mindehhez?

A vezetékes víz ára és a szennyvízdíj mind magasabb, én a számláimat kiegyenlítem, a többi nem rám tartozik. Valóban nem? Magyarország családi házas, társasházas lakóövezeteiben a kertek, az üdülőterületeken a hétvégi telkek mind nagyobb részét öntözik, egyre nagyobb hányadát automata öntözőberendezésekkel. Ha ehhez hozzávesszük az öntözött parkfelületeket is, közel százezer hektár adódik, ahol ilyen-olyan módon mesterséges vízpótlásról gondoskodnak. Ez évi sok millió köbméter víz ilyen célú felhasználását jelenti - méghozzá ivóvíz minőségűvé tisztított vizét! Tőlünk nyugatra, a gazdag országok nem engedik meg maguknak ezt a pazarlást (talán ezért is gazdagok). Ez ugyanis többszörösen is pazarlás.

Első fokon vízről van szó, valójában azonban fogyasztási szemléletünkről és arról, hogy miközben a legtöbben azt vallják: gyerekeikért és unokáikért mindent hajlandók megtenni, nem jut eszükbe, hogy a mindenbe nagy hangsúllyal tartozna bele a természeti tényezőkkel, így a vízzel történő takarékos, távlatos gondolkodásra valló gazdálkodás. Az amerikai stratégiai tervezők szerint a következő ötven év legjelentősebb nemzetközi konfliktusai a szűkössé váló természeti erőforrások (olaj, ásványkincsek, víz stb.) miatt robbannak majd ki. Amikor szinte automatikusan döntünk az automata öntözőberendezés - és nem az öntözés nélkül is gyönyörűséges, szárazságtűrő növényekből ˛összerakott˝ kert - mellett, jó lenne, ha tudatában lennénk: Magyarország összes jelentős vízfolyása máshonnan jön, semmi ráhatásunk sincs arra, mennyi vizet hoz és főleg, hogy mit hoz magával. Ciánt? Valami mást?

Ipari malőrök, emberi felelőtlenség miatt bármikor - bármikor! - bekövetkezhet olyan helyzet, amikor nem az a kérdés, hány száz forintba kerül egy köbméter víz, hanem az: Van-e? Használható-e? A trend azt mutatja, hogy évtizedes távlatban egyetlen olyan év akad, amikor a legtöbb helyen folyamatosan csökkenő talajvízszint legalábbis megállt, aztán tovább süllyedt. Vagyis a hosszabb távon fúrott vagy ásott kutakból való öntözés esélyei sem jobbak. Kiaknázható vízkészleteink folyamatosan fogynak és szennyeződnek: hányan vizsgáltatták már meg kútvizüket, hogy mi minden lehet benne? Van-e közünk akkor a Duna vizének szennyezettségéhez? Érdekes-e egy kertítulajdonosnak, hogy milyen mértékben fogy a lassú, áztató, jótékony országos esők esélye? Döbbenetes, hogy a médiában alig akad rádiós, tv-s műsorvezető, aki az aktuális időjárásról szólva ne a hamis séma szerint kategorizálna: napsütés várható? Akkor ˛szép idő˝ lesz.

Esőt ígérnek a meteorológusok? Akkor ˛csúnya idő˝ lesz. A városi, természettől elszakadt ember úgyis hajlamos azt hinni, hogy ha havonta volt három tízperces zápor, fekete lett az aszfalt, akkor minden rendben, hiszen ˛tegnap is zuhogott az eső˝. Hát még ha meg is erősítik ismerethiányos szemléletét a hírközlő - ugyancsak ismerethiányos - személyek? Tudomásul kellene vennünk, hogy egy romló klímájú, szárazabb és szélsőségesebb éghajlatú világban élünk, ahol másképp kell bánnunk a vízzel. Nagyban és kicsiben egyaránt a tárolását, tartalékolását kell elősegítenünk.

Ahogyan nem elég tötléseket építeni és erősíteni, hanem víztárolókat és természetes állapotukba visszaállított ártereket kell létesíteni az árvizek és az aszályok rombolásait csökkentendő, úgy a kerttulajdonos számára jó beruházásnak kell, hogy minősüljön az esővizet ˛megfogó˝ ciszterna építése. Vagy a használaton kívül került, fertőtlenített derítőakna átállítása erre a célra. Tudnunk kell róla, hogy nemcsak angol éghajlat után áhítozó, állandó öntözést igénylő fűkeverékek léteznek, hanem az Alföldön honos, soha senki által nem öntözött, mégis évmilliók óta élő szárazságtűrő fűfajok is, amelyekből olyan pázsitot lehet rittyenteni olcsón és öntözés nélkül, hogy hét nyelven beszél.

A sor hosszan folytatható és hosszan folytatandó - a gyakorlatban! Ha elfolynak a vizek, már semmit sem tehetünk. Ha megállítjuk, csapdába ejtjük, olyan növényekkel ˛itatjuk˝ meg a mind kevesebbet, amelyek értenek hozzá, hogy hogyan őrizzék, akkor mondhatjuk csak: miközben látszólag csak kertjeinket gondozzuk, valójában tényleg mindent megteszünk - legalábbis vizeink tekintetében - gyermekeinkért és unokáinkért. A jövőnkért.

Fotó: Pixabay