Fagyállóval feltöltve

A fenti figyelmeztetést teherautók, autóbuszok megfelelő helyein olvashatjuk a téli időszakokban egy dátum kíséretében. Azt jelzik és tanúsítják vele, hogy attól az időponttól kezdve lehet bármilyen barátságtalan a zimankó, a szerkezetben nem tehet kárt. Képzeljük el, hogy kertünk növényein is címkék tanúsítják: áttelelésre, téli üzemmódra is alkalmasak. A kérdés csak az: igazak-e a tanúsítványok, és hogyan bizonyosodhatunk meg erről?

Cylindropuntia imbricata

Ha egy trópusi pálmát kiültetünk a kertbe, még az enyhe tél is képes végezni vele. De ha a kínai kenderpálmával tesszük ezt (Trachycarpus fortunei), esélyei sokkal jobbak a túlélésre. A trópusi ébenfák már mínusz öt fokon halálra fagynak, kínai-japán rokonuk, a datolyaszilva (Diospyros kaki) mind több hazai kert különleges gyümölcshozó növénye, emellett díszére is válik a kertnek, ahová kerül. De hát mi az a - nyilván belül rejtőzködő - sajátosság, amely még szoros rokonságban lévő növényeket is ilyen élesen megkülönböztet? A válaszért manapság evolúciókutatók, genetikusok és biokémikusok tesznek időutazásokat a régmúltba, amelynek nyomai ma is ott vannak növényeink életműködésében, teherbíró képességében és persze külső megjelenésében is. Kutatásaiknak köszönhetően ma már sokat tudunk a növényi hidegtűrés magyarázatáról.

Ha velük tartunk és belekukkantunk a növényi sejtekbe, meglepő tényekkel szembesülünk. Olyanokkal például, hogy a fagyálló folyaídékokat nem az ember találta fel a technika fejlesztése során, hanem - különböző kémiai összetételben - azok sokkal hamarabb kialakultak az élő szervezetekben. Vannak köztük telítetlen zsírsavak, sokszorosan összetett cukrok oldatai és polialkoholok is. Ezek fagyáspontja lényegesen alacsonyabb, mint a vízé vagy a híg vizes oldatoké, amelyek a sejtek legjellemzőbb nyári szereplői. Mindez viszont mit sem érne, ha a sejteket határoló hártyák, a membránok hideg hatására elveszítenék rugalmasságukat és a varrógépolaj viszkozitására emlékeztető halmazállapotukat. (A trópusi, komoly hideggel sosem találkozott fajok sejthártyáira éppen ez a jellemző: a sejtekben jégkristályok képződnek, ez és a sejtfalak megmerevedése-dermedése vezet a növény fagyhalálához.)

A hideget jól tűrő fajok DNS-láncaiban azonban japán kutatók találtak olyan gént, amely hideg hatására iszonyú sebességgel kezd alacsony fagyáspontú ˛hígító˝ (deszaturáz) enzimet termelni. Nincs jégkristály, nincs dermedés, de van - továbbra is - élet. Azt meg két magyar, dr. Vig László és Joó Ferenc biokémikus mutatta ki, hogy a növényi sejtek hőmérője, érzékelő és riasztó funkciójú helyszíne a már emutett membrán. A bizonyítás tizenkét éve tudományos szenzáció volt a Nature-ben. Gyakorlati jelentősége, hogy megnyílhat a növények hidegtűrését fokozó molekuláris biológiai, genetikai eljárások kiífejlesztésének útja.

Cupressus arizonica

Mivel maga a hideg indítja be a védekezést, ezért a növény nem késhet le róla. De van tovább is. Ha a sejt tovább hűl, és mégis elkezdődik a jégképződés, azok a fehérjék lépnek akcióba, amelyek képesek - beépülve - kristályrácshibákat kiváltani és ezzel elejét venni a jégkristályok növekedésének, roncsoló hatásának. A sejtek a közöttük lévő járatokba pumpálják vízkészletük jelentős részét, mert ott megfagyva sokkal kevésbé roncsolók, mint a sejtek belsejében. Másrészt így a belső térben még koncentráltabb oldat marad, amelynek fagyáspontja még alacsonyabbá válik.

Mindezek a - leírtnál lényegesen összetettebb és bonyolultabb - folyamatok csak azokban a növényekben és csak olyan mértékig (olyan negatív hőmérsékletig) képesek lejátszódni, amelyekben a földtörténet klímaváltozásai és a növényekben ezek miatt végbement változások kiépítették a biokémiai jelzőrendszert és védekezési folyamatokat, a szükséges vegyületek repertoárját. Ez tette lehetővé, hogy a növényi élet kilépve születése helyéről, a trópusi tengerekből fokozatosan birtokba vegye a zord területeket is.

Sem a klíma változása, sem a növények alkalmazkodási folyamata nem állt meg. A kenderpálma és a datolyaszilva ma a mérsékelt övnél tart, egyes fenyőfélék a sarkkörökig jutottak el. Kerti növényeinken nincs felirat - ˛Fagyállóval feltöltve!˝ -, s bár a szakkönyvek, faiskolák sokszor jelzik a növények téltűrési fokát, a dolog ennél ma is bonyolultabb. Jó hidegtűrőkről állítják szakkönyvek - vagy csak ˛szakkönyvek˝? -, hogy fagyérzékenyek, de fordítva is előfordul. Szabad szemmel nem látunk a sejtek struktúráiba, s jó, ha belegondolunk: érzékelő, élő lények. Nem álldogálnak, hanem élnek és küzdenek a kertjeinkben.

Mindenesetre: akár kísérletező hajlamúak, akár biztosra menők vagyunk, jó hatásfokkal kerülhetjük el kertünkben a hideg okozta károkat, ha három dolgot sose tévesztünk szem elől. A szomszédos kertek, utcák növényzetének idősebb egyedei már sokat átvészeltek - érdemes lehet próbálkoznunk velük. A szükségleteinek megfelelő helyre került növény szakszerű ápolás mellett mindig ellenállóbb - a hidegnek is! - mint az ápolatlan és ebbeníabban hiányt szenvedő. Végül: a tavaszi-nyári ültetéssel mindig megadjuk az első télre való jó felkészülés esélyét, az őszi-késő őszi telepítés ezt az esélyt - oktalanul - elveszi.