Tobozdió

Platycarya strobilacea

Japántól
Yunnanig, illetve Vietnámig honos ez a különös megjelenésű, kistermetű dióféle.
Termései parányi (5 mm) méretű “diók” amelyek terméscsoportban a füzértengelyen
csavarvonalasan álló fellevelek hónaljában–azzal összenőve-fejlődnek. Porzós
virágai hosszú füzérekben fejlődnek, ugyancsak felállóak vagy részben
felállók-feltörők, többesével (<12 füzér) fejlődnek. A tobozdió, ősi
tulajdonságokat egyesítő, igazi “tannövény”, amolyan növényi “kacsacsőrű emlős”,
amely a bemutató kertekből nem hiányozhat. De kerti léptékű termetével
(legfeljebb 15 m magas), kellemes hatású lombozatával, szép díszfa is, mely
csomókban fejlődő, 15 cm-re is megnövő, porzós füzéreivel, virágzáskor
különösen mutatós is. Fortune
küldte először Európába; Magyarországon a szegedi botanikus-kertben vannak a
legidősebb fák. Nálunk teljesen hidegtűrőnek mondható. A budakeszi dendrologiai
ösvényen található példány 10 éves korában (2012) nyílt először. Megeredés után
igen gyorsan nő; évi növedéke akar 2-3 méter is lehet. Ha nem érik be, vesszei
csúcsai elfagynak, ezért a nyári csonkítás, visszavágás komoly fagykar forrása
lehet a rákövetkező télen.