Tengerparti fenyő, Parti fenyő

A Pinus pinaster (Tengerparti fenyő) Franciaország dél-atlanti partvidékétől, Spanyolországon és Portugálián át, egészen Marokkóig honos, de Máltán is vannak őshonos állományai. Könnyen felismerhető, magas egyenes törzséről, vöröses kérgéről, illetve hosszú, vastag tűleveleiről. Gyors növekedése miatt elsősorban a mediterrán térség nyugati részén fontos erdészeti faj.

Tengerparti fenyő (Pinus pinaster) a fenyőfélék (Pinaceae) családjába tartozó, a Földközi-tenger nyugati medencéjében, különösen Portugáliában, Spanyolországban, Franciaországban (főleg Aquitániában) és Olaszországban őshonos örökzöld tűlevelű fa. A tengerparti fenyő nevét onnan kapta, hogy természetes élőhelyén gyakran a tengerparti homokdűnéken, száraz, homokos talajokon nő. Ez az impozáns fa kiváló választás nagyobb kertekbe, parkokba, ahol gyors növekedésével, impozáns megjelenésével és magas díszítőértékével hódít. A tengerparti fenyő kérge a borostyánszínű, gyantában gazdag faanyag miatt gazdaságilag is jelentős, Európában jelentős erdőket alkot belőle.

Kifejlett mérete és megjelenése: A tengerparti fenyő nagy termetű, 20-30 méter magas és 10-15 méter széles fa. Koronája fiatalon kúpos vagy tojásdad, idősebb korban szétterülő, szabálytalan, ernyőszerűvé válik, gyakran csak a törzs felső részén alakul ki korona. Törzse egyenes vagy kissé görbült, idősebb korban a kéreg vastag, vörösesbarna, mélyen repedezett, barázdált, jellegzetes, bordás megjelenésű. Levelei (tűlevelei) a növény egyik legjellegzetesebb részét képezik: hosszúak, 10-20 cm hosszúak, merevek, kissé csavarodottak, sötétzöld színűek, kettesével állnak a rövidhajtásokon. A tűlevelek élettartama 2-3 év. A virágok (tobozvirágzatok) tavasszal, április-május környékén nyílnak: a fa sárgásbarna porzós tobozokat (hímivarú) és kisebb, lilás termős tobozokat (nőivarú) hoz. A termések a tengerparti fenyő másik jellegzetességét adják: a tobozok nagyok, 8-20 cm hosszúak, kúpos vagy tojásdad alakúak, fényes barna színűek, kemények, a pikkelyek végén erős, kiálló tüske található. A tobozok második vagy harmadik évben érnek be, és akár évekig is a fán maradhatnak. A magvak szárnyasak, a szél terjeszti őket.

Igényei és gondozási útmutató: A tengerparti fenyő a legszebb formáját teljes napos, meleg, száraz fekvésben hozza. Napos helyen a lombozata sűrűbb, a fa formája szabályosabb. Kifejezetten fényigényes, árnyékban megnyúlik, gyérül. Talajban a jó vízelvezetésű, meszes vagy semleges, száraz, homokos, köves vagy sziklás talajokat kedveli. A pangó vizet, a túlzottan nedves, agyagos talajokat nem tűri. Fiatal korában némi öntözést igényel, amíg gyökérzete mélyre nem hatol. Idősebb korban kifejezetten szárazságtűrő, a nyári aszályokat is gond nélkül átvészeli. Tápanyag-utánpótlásra általában nincs szüksége, a szegény, homokos talajokon is jól fejlődik. Metszésre általában nincs szükség, csak az elhalt, sérült vagy beteg ágakat távolítsuk el késő télen vagy kora tavasszal. A tengerparti fenyő nem igényli a metszést, és a régi fáról nem hajt ki könnyen, ezért a formázó metszést fiatal korban érdemes elvégezni. Teleltetése Magyarországon a melegebb régiókban (például Budapest, Balaton környéke, Dél-Dunántúl) lehetséges, de a fiatal fákat érdemes az első években téli takarással (lomb, szalma, fólia) védeni a kemény fagyoktól. Hidegebb területeken konténerben nevelve, fagymentes, hűvös helyen teleltethető. Kártevők közül a fenyő-gubacstetű, a fenyő-csipkéspoloska, a fenyőpohók és a kéregtörő bogarak okozhatnak problémát. Betegségek közül a fenyőrozsda, a tűlevél-sárgulás és a gyökérrothadás (túlöntözés esetén) fordulhat elő.

Kertstílus és növénytársítások: A tengerparti fenyő méretéből és mediterrán karakteréből adódóan nagyobb kertekbe, parkokba, arborétumokba és tájkertekbe illik. Mediterrán kertekben a magyaltölgy, olajfa, ciprus, levendula és rozmaring társaságában a délies hangulatot erősíti, és a tengerparti szélnek is ellenáll. Tengerparti kertekben kifejezetten jól érzi magát, mivel kiválóan tűri a sós levegőt és a homokos talajokat. Szárazságtűrő (xeriscape) kertekben a víztakarékos kert egyik alapvető fája lehet. Tájkertekben és angolkertekben szoliter faként impozáns megjelenésével hívja fel magára a figyelmet. Homokos talajú kertekben kifejezetten ajánlott.

Változatos növénytársítások:
Mediterrán fákkal és cserjékkel: A tengerparti fenyő mellé ültetett magyaltölgy (Quercus ilex), olajfa (Olea europaea), ciprus (Cupressus sempervirens), babérmeggy (Prunus laurocerasus) vagy pisztácia (Pistacia lentiscus) egy igazi déli kert hangulatát keltheti.
Mediterrán évelőkkel: A fa tövébe vagy köré ültetett levendula (Lavandula angustifolia), rozmaring (Rosmarinus officinalis), kakukkfű (Thymus vulgaris), zsálya (Salvia officinalis), szantolina (Santolina chamaecyparissus) és oregánó (Origanum) nemcsak a mediterrán hangulatot erősíti, de vonzzák a beporzó rovarokat is.
Ezüstlevelű növényekkel: Az ezüstfa (Elaeagnus ebbingei), az ezüstös levelű körte (Pyrus salicifolia), a törpe ezüstakác (Acacia) vagy a tengerparti tátika (Limonium) mellett a tengerparti fenyő sötétzöld, kemény tűlevelei gyönyörű kontrasztot alkotnak.
Szárazságtűrő talajtakarókkal: A fa alatti száraz, homokos részekbe ültethetünk varjúhájat (Sedum), kövirózsát (Sempervivum), meténget (Vinca minor) vagy kakukkfüvet (Thymus), amelyek szépen díszlenek a fa alatt.
Díszfüvekkel: A fa mellé ültetett díszfüvek, mint a pampuszfű (Cortaderia selloana), a tollborzfű (Pennisetum) vagy a tengerparti árvalányhaj (Stipa) a mediterrán hangulatot erősítik.

A tengerparti fenyő kiváló választás azok számára, akik egy gyors növekedésű, impozáns, mediterrán hangulatú, rendkívül szárazságtűrő fát keresnek, amely a homokos, meszes talajú, tengerparti vagy szárazságtűrő kertekben is szépen fejlődik. USDA besorolása: 7-10.

7a-10b USDA-zóna