A nemzetség egyik legkülönösebb képviselője, a Santa
Lucia jegenyefenyő talán nem is igazi Abies. Hosszúkás, kihegyezett
rügyei, ritkásan álló, görbe, kard alakú tűlevelei, a tobozokon
feltűnően hosszan kiálló, gyantacseppes murvalevelei (brakteái),
ágállása, csüngő oldalágai, hajtásai mind elütnek az Abies-ek
jellegzetes képétől. Mintha egy ősvilági fenyő, egy araukária, duglász-
és jegenyefenyő köztes alakja maradt volna fenn csodálatos véletlen
folytán a déli, sivatagi Kaliforniában. A csendes-óceáni part mentén
húzódó Santa Lucia hegység nyáron száraz, forró klímájú, kanyonokkal,
sziklatörésekkel szabdalt hegységének agyagos talajú völgyei,
kőgörgeteges védett domboldalai között a „Teve völgy” (Camel Valley) és
San Antonio között őshonos. Felfedezése Coulter expedíciójának érdeme:
1831-ben bukkant rá az akkor még alig kutatott félsivatagi hegyvidék
völgyeiben. Azóta csaknem minden botanikus felkeresi a különös,
szigorúan védett fajt. Kiváló szárazságtűrő, a szabadföldben jól begyökeresedett
csemete nem igényel öntözést. Az Abies bracteata (Santa Lucia jegenyefenyő) kissé fagyérzékeny! Fényigényes, ezért napos
helyre telepítsük.
7a- 9b USDA-zóna