Az Oszlopos tiszafa (Taxus baccata 'Fastigiata') örökzöld, oszlopos növekedésű tűlevelű cserje, kifejlett magassága 3-5 méter, szélessége 1-1,5 méter . Sűrűn álló, mereven felfelé törő ágrendszerű , tűlevelei laposak, fényes sötétzöldek . Ősszel és télen a nőivarú példányok élénkpiros, bogyószerű termésekkel díszítenek. Napos, félárnyékos és árnyékos helyre is ültethető , jó vízáteresztő, humuszos talajt kedvel. Közepes vízigényű, a nyírást jól tűri. Teljesen télálló, városi környezetben is jól érzi magát . Kevés kártevője van, a mérsékelten száraz talajt is elviseli. Formális kertekbe, angolkertekbe, temetőkbe, szoliternek, oszlopos sövénynek és konténeres ültetésre egyaránt ideális. Társítható törpe tűlevelűekkel, puszpánggal, rododendronnal, páfrányokkal vagy talajtakaró évelőkkel.
Az oszlopos tiszafa, a közönséges tiszafa (Taxus baccata) egyik legkedveltebb, zárt oszlopos növekedésű változata. A fajtát a 18. században fedezték fel Írországban, a Florencecourt birtokon, ahol az eredeti anyafa a mai napig él. Ez a kivételesen elegáns, lassú növekedésű örökzöld a kertek egyik legősibb, legnemesebb dísznövénye.
Külső megjelenés
A Taxus baccata 'Fastigiata' sűrűn ágazó, mereven felálló, oszlopos habitusú cserje vagy kis fa . Kifejlett magassága jellemzően 3-5 méter, szélessége 1-1,5 méter . A hajtások sűrűn állnak, a korona zárt, tömött . A tűlevelek laposak, lándzsásak, sötétzöldek, fényesek, fonákjuk világosabb, körülbelül 1-3 cm hosszúak . A kéreg vékony, vörösbarna, idősen szürkésbarna, pikkelyesen hámló. A növény kétlaki, azaz a nő- és hímivarú virágok külön egyedeken fejlődnek. A leggyakrabban forgalmazott 'Fastigiata' fajta nőivarú . Tavasszal a virágok jelentéktelenek, a nőivarú példányokat azonban ősszel (szeptember-októberben) élénkpiros, húsos magköpennyel (arillusz) borított magvak díszítik, amelyek egész télen át a növényen maradnak . Ezek a termések a madarak kedvelt csemegéi, ugyanakkor a növény maga (a piros magköpeny kivételével) minden része mérgező .
Igényei és gondozási útmutató
Fényigény: Az egyik legárnyéktűrőbb tűlevelű fajta. Napos, félárnyékos és mélyárnyékos helyre is ültethető, így kiválóan használható a kert nehezen bevilágítható sarkaiban is .
Talaj: Nem válogatós. A jó vízáteresztő képességű, humuszos, vályogos, semleges vagy enyhén meszes talajokat kedveli. A pangó vizet nem tűri, a szárazságot azonban megfelelő gyökeresedés után jól viseli .
Öntözés: Ültetés után és fiatal korában rendszeres öntözést igényel. Idősebb korban mérsékelten szárazságtűrő, de a hosszan tartó aszályos időszakokban érdemes pótolni a természetes csapadékot .
Tápanyag-utánpótlás: Sovány talajokon tavasszal komposzttal vagy lassú oldódású, örökzöldeknek való műtrágyával támogatható .
Metszés: Metszést igényel, ha sövényként vagy formára vágva tartjuk. A nyírást jól tűri, a visszavágás hatására sűrűbben bokrosodik . Sövény esetén május végén és szeptemberben ajánlott nyírni . Különálló növényként (szoliter) nem szorul rendszeres metszésre.
Telelés: Teljesen télálló, a hazai teleket gond nélkül átvészeli . Fiatal korában az erős, száraz téli szelektől érdemes védeni.
Kártevők, betegségek: Rendkívül ellenálló, gyakorlatilag nincsenek jelentős kártevői. Túlzottan nedves, pangó vizes talajban a gyökérrothadás (Phytophthora) előfordulhat .
Kertstílus, ahová illik
A 'Fastigiata' az egyik leginkább strukturális, „építészeti” növény a kertekben. Szigorúan függőleges vonalai miatt formális, francia- és angolkertek, temetők (örök élet szimbóluma), valamint modern, letisztult kertek nélkülözhetetlen eleme . Kiválóan alkalmas kapuk, bejáratok hangsúlyozására, magányos szoliterként a gyep közepén, vagy szűk, oszlopos sövényként.
Változatos növénytársítások
Sötét lombozatú örökzöldek: Puszpáng (Buxus), törpe boróka (Juniperus), mahónia (Mahonia) – a különböző zöld árnyalatok és textúrák mélységet adnak a kompozíciónak.
Lombhullató cserjék: Hortenziák (nyáron), vérszilva (sötétpiros levélért), japán juhar (őszi színéért) – a tiszafa sötétzöldje kiváló háttér.
Évelők: Páfrányok (árnyékban), tüdőfű (Pulmonaria), árnyékliliom (Hosta), őszirózsa – a tiszafa tövébe ültetve.
Tavaszi hagymások: Krókusz, nárcisz, jácint – a tiszafa örökzöldje alatt különösen szépen érvényesülnek.
Alacsony talajtakarók: Árnyéki meténg (Vinca minor), borostyán (Hedera helix) – a tiszafa körüli talajt borítva.
Sövénytársítás: Magas sövényként önmagában is mutatós, de hasonló igényű örökzöldekkel (pl. tuja, ciprus) keverve is ültethető.
Mérgező tulajdonság
A növény minden része (levelei, hajtásai, magvai, kérge) mérgező, kivéve a piros termés húsos magköpenyét. Kisgyermekek és háziállatok (kutya, macska, ló) közelében legyünk óvatosak, bár a növény keserű íze miatt a mérgezés ritka. A metszés során viseljünk kesztyűt.
USDA besorolása: 5-7 (Magyarország egész területén biztonságosan nevelhető) .